Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala

Napfény Poszt


Háromszáztizenkilencedik nap: Asztalközép almákkal

2014. február 17. - napfényposzt

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 16. 
asztalkozep masni nyito01
          Annyira sajnálom, hogy ilyen késő van, ez az asztalközép több törődést érdemelne. Különösen az észbontóan szép, gyöngyözött kiegészítőkre koncentrálnék jobban, és ha volna erőm, azt is megbeszélném, hogy mit keres a gardrób az asztalon. Ehelyett tényként fogadunk el mindent most; ma fölmerült az igény egy asztaldíszre, és végül köré rendeztem XIV. Lajost, meg persze egy nő holmijait, mert az nem árthat egyáltalán. Ezeket együtt lefotóztam, és szerettem volna, ha az eredmény olyan lesz egy kicsit, mint egy eredeti Osias Beert, de nem lett, ebbe most jobb, ha belenyugszunk. 

Tovább

Háromszázhatodik nap: Még hat hét tél

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 2. 
6hettel nyito02
        A szívecskés posztok közé egy szolgálati közleményt szeretnék beszúrni: ma mormotanap van. Punxsutawney-ból kilenc órán át közvetítették a mormotashowt, (kicibálták a patkányt, stb.) és a szokatlanul enyhe időjárás miatt azt a kérdést tették föl neki, hogy lesz még tél itt ebben az életben egyáltalán? Ha valaki nem látta volna az adást: további hat hét hideg várható. Holnap visszatér a szerelem a blogra, addig is, a várható időjáráshoz igazodó dekorációt mutatok be, ha szabad.  

Tovább

Háromszázötödik nap: Rózsaszín ültetőkártyák

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 1. 
szivecskes ultetokartya nyito01
         A retró akció első napján téli fagyival, zizivel, szív alakú nyalókával töltötték föl a közért polcait. Ezalatt itthon, az óriás, targoncázható szekrényből rózsaszín minivirágcserepek kerültek elő, egyik a másik után. A gondolatkísérlet - mely közel egyenszilárdságú Schrödinger macskájával - az volt, hogy vajon lehetséges-e ültetőkártyákat összeállítani szív alakú nyalókákból és apró virágcserepekből? Nem akarom fölöslegesen növelni a bizonytalanságot: lehetséges. 

Tovább

Kétszázkilencvenkettedik nap: Kókuszszívek csészében

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 19. 
kokuszszivek nyito01
Polgári naplókat kerestem valahonnan az ezernyolcszázas évekből, hogy lássam, milyen lehetett, amikor annak idején írtak őszintén arról, hogy mi nem történt velük egy eseménytelen vasárnapon a hetediken, de nem találtam semmit. Nem keresek elég jól. (Hogy jön ez ide?) Az egész műveletet a romantika utáni vágyakozás mozgatta, hogy hátha lenne az enyémnél jobb története a múltban bárkinek ehhez a csészényi masnis kókuszszívhez. Nem lett, így a kompozícióról kénytelen vagyok én beszélni, a magam nyelvén: alkatrészeit a tolóajtós szekrényben találtam és az ezekből összeszerelt díszt megkedveltem olyannak, amilyen. 

Tovább

Kétszáznyolcvanhetedik nap: Chateau Baby

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 14. 
az ivas nyito01
Ma ilyen sírós napom volt, de kit érdekel, tényleg? Az hiszem, hogy az én blogom ez, vagy mi bajom van nekem konkrétan, hogy ilyen személyes élményeket osztok meg itt? Szóval van ez a földrengés, rövidnadrágban… Nem, nincs. De van ez a másik ügy és ezen, nem hogy elszomorodtam, hanem mit is, mit is, azt hiszem, vele szembesültem, és én már szembesültem vele egyszer, mégis, hányszor kell szembesülni valamivel, hogy némi humort találjon benne az ember, kérdezem, tisztelt hölgyeim és uraim. Elég az hozzá, hogy az én érzéseimmel nem lehet csak úgy játszadozni, volt itthon egy rúd jambon (zsambon) és egy üveg Chateau Baby (sátó bábi) és én ezekkel ezt a kérdést megoldottam átmeneti időre.

Tovább

Kétszázötvenedik nap: Fahéjas grillezett grapefruit

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 7. 
grapefruit reggeli nyito01
         Az illető, aki hatalmon van ezen a blogon, s kinek munkaköre, hogy legyen itt egy történet, projekt, egy beefsteak a lá Rossini vagy valami, talált ma hajnalban egy grapefruitot. Úgy gondolta, hogy az lenne a leghelyesebb, ha meggrillezné reggelire, meg is grillezte. Mielőtt sütőbe tette volna, fahéjas cukorral szórta meg, sok-sok, sokkal több fahéjas cukor szükséges rá, mint elsőre hitte. A fahéjas cukorral túl kell menni minden határon és akkor lesz jó ez a grillezett grapefruit.

Tovább

Kétszáznegyvenötödik nap: Karácsonyi szalvéta, csúcsdísszel

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 2.
fenyofa szalveta nyito03
         Amikor ma jól megnéztem ezt a csúcsdíszes, karácsonyfaformára hajtogatott asztalkendőt, arra gondoltam, hogy (a) az ötlet elragadó, (b) egyben hihetetlenül egyszerű, (c) soha nem tudnék ilyesmit önállóan kitalálni. A projekt két részből áll – fej, tor, potroh – a fenyőből és a masniból. A fenyőhöz négyzet alakú asztalkendőre lesz szükség, a masni elkészítéséhez pedig egy villára.

Tovább

Kétszáznegyvenkettedik nap: Kókuszos ananászjégkrém

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 29. 
ananasz smoothie nyito02
         A szerző a nyári mikulás ellentételezéseként jégkrémet szervírozott ezen a késő őszi reggelen. A fagyasztott ananászhoz enyhén csípős gyömbért és kókusztejet kevert, ezáltal az események kaptak még valahogy egy vajszín árnyalatot.

Tovább

Kétszáznegyvenegyedik nap: Karácsonyi teríték

Készítette: Keresztesi Barbara 
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 29.
rozsas szalvetagyuru nyito01
         Ma este csöngettek. A postás volt az, ott állt és éppen abban a pillanatban lett boldogtalan, hogy kinyitottam az ajtót. Ahogy meglátott, zokogni kezdett, szörcsögött, picsogott, hullott a könnye, és mert szégyenében vissza akarta tartani, vékony éneklő nyekergés is jött belőle, nem volt egy profi bőgésben, úgy vettem észre. Nőügy, világos. Kérne-e esetleg egy pohár vizet vagy egy vajas kenyeret vagy mit tudom én, ami megnyugtatná? – kérdeztem. Egy pohár víz jólesne neki, azt mondta, úgyhogy behívtam, és amikor már lecsillapodott kissé, észrevette ezt a terítéket az asztalon, meg körülötte a nagy lámpákat, ernyőket, kamerát. Mit tetszik itt csinálni? – tudakolta. Mondtam, hogy én most ezt a terítéket fényképezem éppen, különös figyelemmel ott, arra a szalvétagyűrűre. Aha – mondta – és a szalvétagyűrűről meg az egész felesleges felhajtásról, érdeklődés hiányában, nem is esett több szó. A beszélgetés a nőügyre terelődött, de annak részleteit meg itt nem tárgyalhatom ki, legnagyobb sajnálatomra. 
Így csak a fényképeket tudom megmutatni, de a postás egyiken sem szerepel.

Tovább

Kétszáznegyvenedik nap: Aranydiós asztalközép

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 27. 
aranydio asztalkozep nyito03
        Guberáltam a Vaterán egy kristályvázát és egy fakkos kristálykínálót. Ezek így, külön-külön, objektíve nem egy leányálom, nem őrületesen szépek, és nem is nagyon merészek, elmennek, de kicsit szocialista realisták, különösen az egyik, meg a másik. Az alkotó véletlenül helyezte őket egymásra, hogy ha már itt vannak, legalább nézzenek ki úgy, mint az egyik UFO a Sötét zsarukból. Amikor az illető ilyen módon kijátszotta magát, az jutott eszébe, hogy karácsonyfaizzókat töm a vázába, a kínálóba pedig aranyra festett diókat szór. Így egy tündöklő asztaldíszt kapott, mely egyben a legjobban sikerült darab a karácsonyi szériában.

Tovább

Kétszázharmincnyolcadik nap: Napfény gasztro: savanyúcukor masniban

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 25. 
cukorka asztal nyito03
         Ezen a héten erős visszaesést mutat a gasztro rovatunk, masnival kötözött savanyúcukorkák a séf ajánlata, mit van mit tenni. Az idei karácsonyt próbáltam ki, minden kötelezettség nélkül egymás mellé tettem fel különböző modorú terítékeket, és igazán nincs magyarázatom erre, a csak - mer’- azér’ mind közül a legelfogadhatóbb. Hogy ne menjenek pocsékba, most nézhetjük itt őket az idők végezetéig, még legalább négy alkalommal. Az ánizst és fahéjat virágkötőknél vásárolta Barbi, nagytételben, mielőtt valaki szívéhez kapna. Az ilyesmikből készült asztali díszek illata igen finom. Nincs eltúlzott értelmük, át lehet kötni őket aranyszalaggal és hanyagul széthagyni az asztalon. Esztétikai élvezetet nyújtanak és Édes Istenem milyen hosszan, unalmasan tudnék beszélni Theodor Lipps esztétikaelméletéről, hát mindenki boldog lehet, hogy most ez elmarad.

Tovább

Kétszázharminchetedik nap: Hanglemezből tányéralátét

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 24. 
vinyl helyorzo nyito01
         Tíz éve körülbelül bezárt egy lemezbolt, és a tulajdonos nyakán maradt az áru, ami még a régi vágású vinyl vagy milyen lemez, nem akarnék ebben az anyagismereti kérdésbe jobban elmerülni. Mindenesetre ebből a készletből kaptunk ajándékba tizenkét darabot akkoriban, és valószínűtlennek, Benny Hilles fordulatnak tűnhet, de Soltész Rezső lemezek voltak mind, még azt sem állítanám, hogy különböző albumok, hanem Soltész Rezső, nyolcvanas évekből való egyazon hanglemezéből egy tucat. Felhasználása sokoldalú egy ilyen ajándéknak, be lehet olvasztani belőle tizenegyet, vagy szelektíven gyűjteni, vagy ki lehet hajítani az egészet az ablakon. Vagy, egy évtized múlva, egy ilyen blog egyik projektjeként, speciális festékkel akantuszleveleket lehet rá festeni, majd sütőben kisütni és rosszabb esetben ettől úgy néz majd ki, mintha valamilyen betegség megtámadta volna, de néhány sikerült darab igazán reneszánsz lesz, és tányéralátétként szolgál majd az idők végezetéig.

Tovább

Kétszázharminchatodik nap: Cukorangyal szalvétagyűrű

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 23. 
cukorangyal nyito03
         Talán már említettem, hogy az intézetben a barbarizmustól való eltávolodás a szakterületem, és hogy nem kezeltként vagyok regisztrálva abban az intézetben, ez mondjuk fontos. A munka lényeges részét teszi ki az asztali tárgyak értelmezése, ezt így, ebben a formában most egyszerűen csak fogadjuk el. Amikor különböző személyeket – itthon – arról faggattam rutinszerűen, hogy egy pillantást vetve erre a kis angyalkás szettre, mi jut rögtön eszükbe, egyesekben az a kérdés merült fel azonnal, hogy hova cipeli az angyalka a hátán azt a karikát vajon? Mások ehhez képest arra voltak kíváncsiak, hogy mi oka volt bárkinek rádrótoznia egy kerékre, kvázi kerékbe törni ezt a derék angyalkát, azt mondaná már meg nekik valaki? A tréfás, melankolikus, (tahó) barátok között ült itt egy angol fiú is, ő azt mondta, hogy milyen szép angyalkás szalvétagyűrű ez, olyan, mintha cukorból volna. Egyébként az angol mindig hoz virágot, ilyesmire lehet egy világbirodalmat alapozni.

Tovább

Kétszázharmincadik nap: A hó

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. november 17.
olvadt hoember nyito02
         Ez itt Hank, Frank és Paul, akik nem olyan régen még hóemberek voltak, de a kétszázharmincadik napon (valószínűleg Rosie unokatestvérem kivillanó bokái láttán), elolvadtak itt nekünk. Az olvadt hóembereket tavaly szervíroztuk egy karácsonyi partin. Szokatlanul népszerűek voltak, a vendégek úgy fogyasztották őket, mintha Dom Pérignon volnának. 

Tovább

Kétszázhuszonegyediknap: Narancsos asztalközép

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. november 8.
faberge narancs nyito01
         A narancsos asztalközép úgy született, hogy egy hasonlót nagyon szépnek találtam egy bizonytalan eredetű fényképen. Az ugyancsak nem felfedett forrás azt írta oda biztatásul, hogy minden rendben lesz, de hogy mit illetően lesz itt minden rendben, nem mondta. Mindazonáltal tényleg rendben lett minden. A dísz csakugyan elragadó, az illata is finom, a temérdek szegfűszeg aromája a megbontott narancshéjjal összekeveredve igazán ellenállhatatlan.

Tovább

Kétszáznyolcadik nap: Őszi asztal

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 26.
erdo asztalkozep nyito02
         Van egy jó arányérzékem, gúlaszeletek szögeit tudom megsaccolni például nagy biztonsággal, és ezzel nyilván felléphetnék a cirkuszban is. De konkrét hasznát nem vettük ennek addig, amíg üvegkínálók és vázák, csipkebogyó-kalárisok és birsalmák, dísztökök és őszi vörös levelek kellemes balanszú elhelyezésével nem kezdtem múlatni az időt.

Tovább

Száznyolcvanhetedik nap: Őszi asztaldísz

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 5.
oszi bosegszaru asztal nyito01
         Álltunk a Nagykörúton a dugóban, a férjem kérdezgette, hogy mik a tervek, milyen virágrendezési vagy porcelánozási gondolatok foglalkoztatnak, társasági beszélgetést igyekezett kezdeményezni. Ősziek, mondtam. Pocsék társaság vagyok olykor. Mondta, hogy lenyűgöző terv, szedjek gesztenyét, biztosan beleillik majd. Nem szedek, feleltem, nem elég szokatlan, nem széles látókörű, én nem használok mikulást decemberben, az provinciális. Mondta, hogy de lehetne egy olyan nyakba akaszthatós kis gesztenyegyűjtő zacskót is készíteni valamikor, mondtam, hogy szeretném, ha nem emlegetnénk ezt a gesztenyét többé, nem kell, nem érdekel, nem ihlet meg. Az én munkám egyébként sem elhatározás kérdése, én nem akkor dolgozom, ha leesik a gesztenye vagy a hó, engem nem lehet mindenféle gravitációs-ügyekkel szekírozni, és elvárnám, ha nem is tudom: nemcsak regisztrálná az én, igen így, munkakiszolgáltatottságomat, hanem, hacsak a maga módján is, értékelné….
- Jól van csillagom.
         Később egy doboz gesztenyére lett égető szükségem, egészen egyszerűen elodázhatatlanul. Szívem, mondtam, hol vannak a gesztenyék? Felelte, hogy ne szóljak hozzá ebben a tárgyban, helyesebben ne feszítsem ezt a húrt a kelleténél kintebb/tovább vagy hogy is van ez a kifejezés. Mindenesetre nem akarja, hogy ehhez az érzékeny ponthoz az ő múltjában még egyszer hozzányúljak. De, mondtam, nekem elég nagy szükségem volna azokra a gesztenyékre, amelyeket múltkor megbeszéltünk, hogy nem tűrnek halasztást, úgy is fogalmazhatok. A dolgozószobában ült és dolgozott, azután indulnia is kellett, és kifelé menet mondta nekem, hogy szedett gesztenyét, ahogy megbeszéltük, odarakta mindet a Népligetbe. De, hogy ne vigyék el, elrejtette a fűben, trükközött is, tehát egy elég nagy területen szórta széjjel a mieinket. Lehet, hogy a Városligeti fasornál is szedett párat, azokat leghelyesebb volna ott keresnem. A kis szedőzacskó is készen van, ilyen tűvel-cérnával összeszerelhetősre merte alkotni, rám már csak az alkatrészek helyes sorrendű egymásra szervezése hárul, reméli, ez így rendben van. 
         Ez a piros, méregzöld, barna és ezüst alapú asztali dísz végül gesztenyét, nem tartalmaz. De a közelében olyan, mintha erdei környezetben, szabadlevegőn ebédelne az ember egy szép, őszi vasárnapon. 

Tovább

Száznyolcvanötödik nap: Gyertyák levélben

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 3.
szusigyertya nyito01
         Volt itt hat narancsszín gyertya, ezekből összeraktam egy narancsszín asztali díszt korábban, egy narancsdrámát helyesebben, minden csupa narancs volt benne, sprickolt a narancs szanaszét. Ha ránézett, olyan érzése lett az embernek, mint mikor a John Malkovich menetben Malkovich ugrik be Malkovichba, és ettől mindenki úgy kezd kinézni, mint Malkovich. A gyertyák helye a szertárban volt a bukást követően, de ma kaptak egy újabb esélyt. Hétvégére egy szép, őszi asztali dekort állítottam fel, és megkértem Barbit, hogy faragjon embert ezekből a gyertyákból, de ha lehet, a narancsból ne láthassak sokat. És ő ki is hozta belőlük a legjobbat (egy helyes gyertya szusit).

Tovább

Százhetvenegyedik nap: A tortatál

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 19.
tortatal nyito03
         Múlt héten hozott a férjem egy porcelánkészletet, szinte a szemétből mentette ki. A darabokat egy terézvárosi nagymama kapta nászajándékba, ő a gyerekeire hagyta, azok az ő gyerekeikre hagyták, a harmadik generáció pedig feltette a Vaterára az egészet, háromezerért. A porcelán, ha meg kellene önmagát határoznia, rugalmas, áttetsző, mégis erős hús, a környezeti húzóingerek, gondolati és érzelmi végtelen repertoárok reflexiója. A porcelán én vagyok. A porcelánművészet azoknak a ritka megnyilvánulásoknak egyike, amelyek nemcsak megkülönböztetik, de el is tiltják az embert a vadállatiasságtól. Az asztal ki van találva, mellette nem szekírozunk senkit, nem érünk rá tudniillik, halkés lent, a só elöl, a kenyeres tányér balra fent, a vizespoharak vacsorahosszig működnek, a borosok közül csak az, amelyikben a fogáshoz illő bort szervírozták, az eszközökkel szépen, befelé haladva dolgozunk. A magas asztalkultúra nem bízik az ösztönösségben, a természetességtől egyenesen belázasodik. Szabályai bonyolultak és logikátlanok, puszta akarással vagy intelligenciával nem lehet őket elsajátítani, az asztalt tanulni kell. A szigort némiképp menti, hogy az asztalkultúra az embert a primitív ösztönök uralma alól vonja ki. De, hogy valami jót is mondjak, az együtt evés erős érzelmi kötést alakít ki az együtt evők között: ugyanaz az étel van bennem és benned, fizikailag egyesít bennünket a közös táplálék, ha ez nem számít intim pillanatnak, akkor semmi. 
         A terítékből hiányzott egy tortatál, ezt végül egy rézkancsóból és egy smaragdzöldre festett üvegtányérból állítottuk elő, szilikon segítségével.

Tovább
süti beállítások módosítása