Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala


Sült körték Brie sajttal, szűzérmék zsályával, normandiai almatorta

2015. október 19. - napfényposzt

Írta: Keresztesi Judit - Nagyvárosi nő megosztaná rovat
2015. október 18.
sultkorte brie nyito01
         - Valahol elszámoltuk magunkat. – erre a kijelentésre riadt föl a nő. – Éspedig hol? - színlelt érdeklődést, meggyötörtnek és kissé ostobának érezte magát amint ott ült az asztalnál még mindig álomittasan. A férfi kigombolta a zakóját, a legközelebbi székre telepedett le, aztán a nőre nézett, és úgy kérdezte meg: – Mondja, horkol maga? A nő nem válaszolt rögtön, csak álmosan végigtekintett ennek az embernek a szép kezén, és azt felelte, hogy valószínűleg igen, de sosincs ébren olyankor, és nem tudná megmondani biztosra.
         Egy jól öltözött társaság lépett be az ajtón. Gömbölyű tokokat vonszoltak magukkal, s ahogy igyekeztek az étterem ablakai felé, ezek a tokok folyton egymáshoz meg a vendégek vállához ütődtek. Zenészek lehettek vagy kalaposok, és később, ahogyan az asztaloknál ültek, rendelésbe kezdtek, egymást túlkiabálva kérték az ételeket és mindannyiszor, mikor valami újabbat rendeltek fölmutatták a pénzüket, úgy lehetett hinni, örömüket lelik ebben a mozdulatban. A dékán úr szintén az ablaknál ült, újságot olvasott, és mert a zenészek üvöltöttek, lassan fölemelkedett, aztán sétába kezdett, szörnyen érdekes cikk lehetett az, mert le sem vette tekintetét a lapról. Egy széles mozdulattal egymás alá hajtotta az újság fehér szárnyait, hogy az egyik keze aztán fölszabadulhasson, és így haladt az étterem közepébe, kitapogatta a négy asztallal bentebb lévő szék támláját, és aztán is csak olvasott tovább.
         Az étterem tulajdonosa nagy gonddal pucolgatta a poharakat, a fény felé fordította őket, aztán újra áttörölte mindegyiket, a főúr meg, mint egy hajóskapitány, egyik kezét hátul a derekán pihentetve, álltában igazított egyet a villákon, aztán sorban hozzáért a többi evőeszközhöz a tálalón, és ahogy a tulajdonos átnézett egy poháron, szerelmesen figyelve, amint az üvegen a Napból egyenesen származó finom fénysugár csúszik keresztül, hozzálépett a konyhásfiú. Az alacsony, barna férfi kapkodva szedte a levegőt, hadarva beszélt egy rágcsálóról, hogy alighanem ugyanaz lesz, amelyikről azt hitték már elköltözött, vagy az is lehet, hogy csak megbújt a gazdátlan üzletben mellettük, mindenesetre most az étterem konyhájában válogat a szemét között. És ezzel számtalan egészségügyi szabályt megszeg, tudomásával – tette hozzá kedvetlenül. A tulajdonos minden figyelmét lefoglalta annak csodálata, ahogyan a pohár csordultig telik fénnyel, s hangjában nagy-nagy nyugalommal azt mondta a konyhásfiúnak, hogy rávehetnék a patkányt esetleg, hogy viseljen hajhálót.
         A nő közben egészen fölébredt, a férfit nézte, illetve olykor lopva visszatért bámulására, mert a szemek, amelyek általában jeges visszfényt vetnek, most derűsen tekintettek rá. A férfi magához intette a pincért, angolul beszélt, körtéket rendelt, melyeket mézzel és mustárral locsoltak meg, magházukat forró Brie sajttal töltötték tele, és pisztáciával hintették be a felszínüket. A porcelánkínálók fedelét kis virágkötészeti szobrok díszítették, az előételhez fehérbort szolgáltak föl. Ők elmélyültek a mesében, nem volt igazán súlya a beszélgetésnek, hogy túlontúl telivannak a múlttal, azt mondták. Bennük van a múlt és nehéz helyet találni az úgynevezett újnak, a régi hiányának pontosabban, contradictio in adiecto a régi hiányának több hely kellene, mint magának a réginek kellett volna, körülbelül. A férfi főételnek szűzpecsenyét kért, zsályával, mustáros fűszerezéssel mindkettejüknek, meghallgatták, ahogyan az ingaóra elütötte a hatot, majd a férfi normandiai almatortát hozatott, amelyben forró mandulakrém gőzölgött, és aztán megvárták, ahogyan az ingaóra a hetet is elüti, nem siettek.

Tovább

Kétszáztizenkilencedik nap: Birsalmatorta égetett cukorral

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 6.
birs nyito01
          Hozott a postás egy karamellizálópisztolyt, nem csak úgy, áthozta, hanem rendeltük és ő volt a kézbesítő. Szép kivitel, acél és műanyag, olyan, mint Jamie Oliveré, működik is. A tortán ragyogó, egyenletesen pirított cukorfelületet nyertünk általa. A linzeres tészta finom lett, tölteléke édes-fanyar, túlkapások nélküli birsalmakrém, ez az első almatorta a tatin után, amelyik igazán ízlett nekem. 

Tovább

Kétszázkilencedik nap: Karamellalmák

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 27.
karamell alma nyito02
         Van egy szerepíró díványom, azon ülök két hete minden nap hajnalig. Ülésenként háromezer szó eredeti szöveget vár el az elváró, és ez sok betű köztünk szólva. Nincs abban semmi különös ezért, azt hiszem, hogy ezen a majdnem reggeli órán, amely nekem most a munka után, nehezen rendeződnek a gondolatok a karamellalmák köré. Ehelyett Rabo Karabekian tolakodott a képzelgés homlokterébe és Clive Owen, azután Jamie Cullum, ... I'm an expert on Shakespeare and that's a hell of a lot, papappap tararararade ebből a társaságból csakugyan semmi hasznom ennek a bejegyzésnek viszonylatában. 
        Elmondom, hogy mit látok a képen alapfokon, ez az ötletem támadt. Látom az almákat elsősorban, nagyon szépek, ádáz édesség illúzióját keltik. Nem szabad azonban, hogy ez bárkit megtévesszen vagy eltántorítson; a karamellből és a valamivel kevesebb fehércsokoládéból képződő burok alatt egy-egy harminckalóriás, (hét gramm szénhidráttartalmú), egész, piros, könnyű, régi vágású, tökéletes alma lakozik. 

Tovább

Százkilencvenegyedik nap: Almás keksz

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 9.
almaspite keksz nyito01
         A pszichológia modulon belül volt egy relaxációs terápiák gyakorlat, amelynek egyik tárgya az autogén tréning. A tanulás  része, s egyben fő szabálya, hogy a hallgatók behunyt szemmel fekszenek a padlón, a doktor pedig alfába instruálja őket. Egy autogén tréning órának háromféle résztvevője lehet normálisan, az alfán túli, az alfán inneni és az alfában lévő. Az alfán túliak horkolnak, az a bajuk. Régi rémálma teljesül ilyenkor az embernek, hat pasas húzza a lóbőrt mellette, lágyabban és erőteljesebben, D-moll, A-dúr süpsüpsüp, hrrrr-hööööö negyven percen át. Az egyetemen soha nem voltam alfa közelében, külső igyekezettel pedig csak egyszer; valami varázsló varázsolt bele engem, a hadonászó karjától fáradtam el, mintegy megadtam magam neki, ekkor indultak el a színes rajzfilmvirágok a szemem előtt. Külön személyiségekkel felruházva nevettek és táncoltak, mint egy bármilyen történet Disney feldolgozásában, egy merő virágfelvonulás lett az élet. Legalább tudjuk, hogy ilyen sötét gondolatok lappanganak a tudatom mélyén. Sajnos a kontroll, mely alatt az univerzumot tartom, ritkán enged lazítani. Az alternatív terápiák közé tartozik a fehérborok biztos vonalvezetésű használata, illetve a jóga a konyhában. Ha kekszet sütök és közben megnézem Az ötödik elemet, az megnyugtat engem. Kölcsönadtam ezt a módszert, tegnap Barbi sütött kekszet és nézte meg Az ötödik elemet. Egy szellemes és szép, nem linzeralapú almás teasüteményt próbált ki, amely az enyhén fűszeres, kissé sós pitetésztájúak közül való. 

Tovább

Száznyolcvanhatodik nap: Ezüst almák

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 4.
ezust nyito01
         Az egyik töklámpafesztiválon azzal kábítottam a meghívottakat, hogy a helyszínen bőségszarukból kiáramló gyümölcsök és őszi termések lesznek. Írtam lendületesen a hirdetést, mint a marketinges Kis a pokolban, nem megilletődve attól, hogy igazságtartalmat, azt nem tudok garantálni az ígérethez.  Ez után mentem el a boltba, hogy levegyek a polcról egy bőségszarut, de vagy ez a bolt volt speciálisan kicsi, s mint olyan, kisméretű bőségszaruknak fenntartva, vagy itt, nálunk ez a bőség egy ilyen relatív fogalom, mert azokból a szarukból nem sok minden ömölhetett volna ki nagyvonalúan, egy répa, legfeljebb, ha jól számolom. De jobb is volt így talán, mert amelyikből meg ki tudnának áramlani ezek a mindenféle gyümölcsök bőségesen, az az asztalnál eltakarta volna egymástól a vendégeket.
Kitaláltam ennek az őszi termésdísznek egy vacsoraasztalon működő változatát, ezt nézhetjük meg holnap. Ma néhány karácsonyfadísz munkaerejét allokálta Barbi, így készítette el a dekorhoz szükséges ezüst almákat. 

Tovább