Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala

Kecskesajt-saláta, kacsamelles szendvics, skót pohárkrém

2016. március 19. - napfényposzt

Írta: Keresztesi Judit
2016. március 18.
skotpoharhab05
         Nem tudom, hogyan történt, vagyis az okokat nem ismerem jól. A szöveg, amelyet ide szántam egyik pillanatról a másikra eltűnt, a biztonsági mentések is mind kiüresedtek, nem maradt bennük adat egyáltalán, csak a címük volt meg. Én ezt nem viseltem emelt fővel, szeretném, ha ezt mindenki tudná, és ha valaki biztos abban, hogy ennek így kellett lenni, vagy abban, hogy legközelebbre egy sokkal jobb írás születik az előző romjain, szeretném, ha ezt a jelenlétemben nem mondaná ki hangosan. Most pedig a szépen megírt helyett elmondok slendriánul egy színigaz történetet.
         Volt egy álmom, amelyikben az Örökkévaló egy bisztróban reggelizett és húzta az időt az örökkévalóságig, a pincér legalábbis így érezte. A saláta és egy pohárkrém között vacillált, aztán egy szendvicset is kihozatott, az ölében egy asztalkendő feküdt, amelyre indákkal díszített sötétkék iniciálét hímeztek. Aztán átszólt az Isten a szomszéd asztalnál ülőkhöz, hogy ha kérheti, legyenek csendesebben, egyszerre csak egy beszéljen, és néha kettő vagy három, de az öt, az a maximum. A társaság tagjai mérlegelték a kérést, és nem méltányolták, szépségesen üldögéltek tovább, a lábukat nézték és ordibáltak, magas, eltántoríthatatlan férfiak voltak óriási szárnyakkal. Az egyik, a legszebb közülük az asztalon könyökölt, bal tenyerével az állát támasztotta, a másikkal a tarkóját, megkérdezte az Isten, hogy mi van vele. Mondta emez, hogy nem sok. Hogy van egy új trend, amitől állítólag rendbe jönnek a dolgok, meg kell fogni mindent, ami az övé, és eldobni közülük, ami nem szerez neki örömet. Eldobta a zellert, meg gondolkodik a villanyszámlán. Az Isten azt mondta, hogy ő gondolkodás nélkül eldobná a fürdőszobamérleget.
         Körülöttük a szabályzatnak megfelelően mindenki sötétkéket viselt, és nagyon kellett vigyázni, hogy jól variálják a kiegészítőket, ha nem akartak úgy kinézni, mint egy étteremnyi BKV ellenőr, kivéve a Halált, aki attól függően öltözött, hogy hova volt hivatalos, és ő például kimondottan örült, ha előre két hétre tudta a menetrendet, mert nem szerette a tisztázatlan helyzeteket. Ott ácsorgott most háttal a bejáratnak, sült padlizsánt meg kakukkfüvet halászott kifelé egy tál olívaolajból, egy pirítósra dobálta őket, nagy műgonddal igazította el a karikákat, aztán beleharapott a szendvicsbe, és teli szájjal beszélt, közben feszegette a leragadt gombokat a kis, félig üres komódról, hogy máig nem lehet idejárni normálisan, arról panaszkodott, mert elállja az utat a nagy fa, egy vaskos hársfa, és ki akarja vágatni azt a rohadt hársfát, mert mindig útban van, nem tud bejönni tőle az ajtón olyan hatásosan, ahogyan azt ő elképzelte, hogy a kasza az nem fért el rendesen, folyton hátratekeredik és kilóg, és ő ettől úgy néz ki az ajtóban, mint Anonymus, ezt utálja a legjobban.
         Ketten léptek be a helyiségbe, Az összeesés határán álltak, megragadták a hatósági szárnyakat és egyenként tapogatták végig őket, hogy mindegyikből kimenjen a fájdalom. Mögöttük egy háromajtós szekrény telis tel volt kötszerekkel, az egyik belenyúlt a szekrénybe, a fölső polcról levett egy gézpólyát, és magára tekerte, mert alaposan eltángálta a háborús sérüléseket hordozó mecénás, aki szomorú volt, de ha valaki a közelébe ment ütött, mint a bolondóra. Ezek ketten nevetgéltek és egymást lökdösték kötözés közben, egy alacsony angyal szendén sétált el mellettük, ezek hirtelen kinyújtották a karjukat, fölkapták, és ő eltűnt a szárnyak között, csak egy sötétkék nadrágszár látszott, amely úgy taposott a levegőben, mintha biciklizett volna. A kis angyal sivalkodott, hogy ezek mindig úgy viselkednek, mint két huszárkapitány, akik soha nincsenek szabadságon, és vezényszavakat kiabálnak, melyeket gondolja ő, hogy bátorításnak szánnak, de ezt aztán sehonnan, semmilyen szögből megérteni nem lehet, és ő meg pirosra meg zöldre változik ettől a viselkedéstől, és reméli, mondta, hogy egyszer majd súlyos rózsaszirmok peregnek bársonyosan a szájukból, és ez nagy meglepetés lesz mindenkinek. Ezen aztán a két nagy meg is lepődött, és a kicsit elengedték. Belőle finom, göndör pihék szálltak föl, köhintés hallatszott, s a kis angyal előrelépett, mindkét kezét felemelve gratulációkat fogadott a helyiség-szerte ülőktől, és lehetett tudni, hogy jó ideig meg fog élni ebből a jelenetből.
         Szeretném itt megjegyezni, hogy a korábban említett szendvicshez a szakács briósokat vágott ketté, a szeleteket megpirította, és egy távolról kócosnak látszó fejes salátából tépett le hozzá leveleket. Ezekkel a haragos- és világoszöld levelekkel ágyazott meg a rózsaszínre sült kacsamellnek, melyet karamellizált hagymával és fügelekvárral terített be, és a halom tetejére egy forró tükörtojást emelt, amely amikor kifakadt, sárgája szépen bevonta az alatta lévő rétegeket.

skotpoharhab nyito01
menu skotpoharhab
Skót cranachan
A desszert kardamomos mézzel készül, amelyet 250g akácmézből és 20 tok kardamomból készítem úgy, hogy a kardamomtokokat föltöröm, belsejüket kiveszem, kiválogatom a magvakat, és porrá töröm. A megőrölt kardamomot egy serpenyőbe dobom, megmelegítem annyira, hogy erős illata legyen, majd hozzáöntöm a méz felét. A mézet elkeverem a kardamommal, habzásig melegítem és néhány percig forralom, majd visszaöntöm a méz megmaradt feléhez, üvegbe töltöm és lehűtöm.

Hozzávalók:
2 evőkanál kardamomos méz,
40g zabpehely,
200g feketeáfonya,
400ml magas zsírtartalmú tejszín,
3 evőkanál whisky,
1-2 teáskanál rózsavíz,
ehető virágszirmok.

Elkészítés:
A zabpelyhet egy serpenyőbe öntöm és alacsony lángon, kevergetve addig hevítem, amíg aranybarna és illatos lesz.

Az áfonya felét egy tálba teszem, a gyümölcsöt durvára töröm. Egy másik tálban fölverem a tejszínt, hozzákeverem a mézet, a whiskyt, a rózsavizet, beleforgatom a zabpelyhet, az összetört áfonyát és a megmaradt áfonyaszemek felét. A krémet poharakba kanalazom, majd áfonyaszemekkel, szirmokkal díszítem és karadamomos mézet csurgatok rá.

Kacsamelles szendvics
Hozzávalók:
2 nagy kacsamell,
100ml fehérbor,
2 közepes vöröshagyma,
2 evőkanál vaj,
4 nagy tojás,
2 evőkanál fügedzsem,
1 fej frisée saláta,
4 briós, kettévágva, megpirítva.
Elkészítés:
A kacsamelleken a bőrt beirdalom, a húst megsózom, megborsozom, majd bőrükkel lefelé egy forró serpenyőben sütni kezdem. Amikor a zsír kisült a bőrből, a húsokat megfordítom, a melleken a bőrt bedörzsölöm két teáskanál fahéjas kristálycukorral, a hús alá fehérbort öntök, a serpenyőt befedem, és a kacsát körülbelül 20 perc alatt, alacsony lángon készre sütöm. Amikor elkészültek, a melleket egy vágódeszkára fektetem, hogy kipihenjék magukat, majd a húst fölszeletelem.

A hagymát fölkarikázom, a vajon körülbelül 20 perc alatt készre karamellizálom. A tojásokból tükörtojást sütök.

A briósok alsó felére friséé salátát halmozok, a salátaágyra hússzeleteket fektetek. A húst karamellizált hagymával fedem be, erre kanalazom a fügelekvárt, majd a halmot tükörtojással fedem be, melyet sóval és borssal ízesítek.

Meleg kecskesajt-saláta
Hozzávalók:
290ml szűz olívaolaj,
100ml fehérborecet,
1 gerezd fokhagyma, vékonyra szeletelve,
3 ág kakukkfű,
10 friss bazsalikomlevél,
2 piros kaliforniai paprika, félbevágva, kimagozva,
2 zöld kaliforniai paprika, félbevágva, kimagozva,
frissen őrölt bors,
olívaolaj a sütéshez,
1 nagy padlizsán 1cm vastagságúra karikázva,
1 nagy cukkíni, 1cm vastagságúra karikázva,
200g kemény kecskesajt,
friss bazsalikom,
madársaláta.

Elkészítés
A sütőt 170°C-ra melegítem elő. A marináló léhez előveszek egy nagyobb edényt, összeöntöm az olajat az ecettel, beleszórom a bazsalikomot, a kakukkfüvet és a fokhagymát, majd a levet félreteszem.

Egy tepsibe alufóliát fektetek, a fóliát dupla akkorára hagyom, mint amekkora a tepsi mérete. A megfelezett paprikákat a fóliára fektetem, megsózom és megborsozom őket, majd megöntözöm olívaolajjal. A fóliát a paprikákra hajtom, körben gondosan lezárom. A dunsztba tett paprikákat körülbelül 30 perc alatt készre sütöm. Amikor elkészültek, kiveszem őket a fóliából, beledobom egy tálba, a tálat lezárom folpack fóliával, hogy a gőzben a paprikák héja körülbelül meglazuljon, és amikor kihűltek, szépen lejöjjön. A paprikákat meghámozom, majd fölcsíkozom, és a marináló lébe teszem.

Egy tepsit kibélelek sütőpapírral, ráhelyezem a padlizsán és cukkíni darabokat. A szeleteket megsózom, megborsozom, megöntözöm olívaolajjal, és körülbelül 20 perc alatt pirosra sütöm. A megsült zöldségeket a marináló folyadékba dobom.

A kecskesajtot körülbelül 1cm vastagságú szeletekre vágom, és alacsony hőfokon 2-3 perc alatt pirosra és puhára grillezem. Egy tányérra madársalátát halmozok, ráhelyezem a marinált zöldségekből egy adagot, a tetejére grillezett kecskesajtot illesztek, meglocsolom egy evőkanál marináló olajjal.
skotpoharhab hozzavalok
skotpoharhab hozzavalok2
skotpoharhab01skotpoharhab02
skotpoharhab02
skotpoharhab02
skotpoharhab02
skotpoharhab02
skotpoharhab02
skotpoharhab02
skotpoharhab10
skotpoharhab nyito02
Fotó és szöveg: Keresztesi Judit
Szerkesztette: Keresztesi Barbara

Itt iratkozhatsz fel a hírlevelünkre, vagy követheted a bejegyzéseinket Twitteren, Facebookon, vagy az Instagramon.

A bejegyzés trackback címe:

http://napfenyposzt.blog.hu/api/trackback/id/tr348497840

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.