Írta: Keresztesi Judit - Nagyvárosi nő megosztaná rovat
2014. július 29.

         Abban a szállodában ebédeltünk, amelyiknek a terasza egy nagy sakktáblára emlékeztet. A teraszról egy dombra nyílik kilátás, a domb mögött egy másik domb következik és azután megint egy másik, a dombok így sorakoznak föl szépen, tisztelettudóan, hogy a szállóvendégek aztán a dombok díszsorfala között gyönyörködhessenek a szomszédos falu háztetőin megcsillanó napsugarakban. Akkoriban, amikor a szálló megépült, gyógyulni küldték ide a pestieket, akikről azt mondták a szálló orvosai, hogy fölösleges időkidobás mind, mert úgysem érdekli őket más, csak a szakács főztje, meg a jazz. Én egy salátát rendeltem. Volt nálam egy napló, egy nő naplója, aki a háború alatt járt ezen a helyen, innen, ahol most én ültem figyelte a terasz eseményeit, legalábbis úgy tett, mintha azokat figyelte volna. A többiek azt hitték, hogy azt nézi, ahogyan a pincér mozog. Úgy tűnt, az köti így le a nőt, ahogyan a pincér hordja az ételt, mintha álomban suhanna, örvénylő mozdulatokkal, tetszetősen, ha kell, súlypontját elegánsan a sarkára helyezve, azután meg átgördülve a lábujja hegyére, és kitalálja, mi lesz a vendég óhaja és már előre kihozza, ez a magánszáma, néha meg is tapsolják, olyan jó ebben. De a nő nem ezt az ügyes pincért figyelte, hanem egy ajtót, ahol nemsokára meg is jelent egy férfi, felé indult el, a nő, szégyenkezés nélkül feküdt egy kockás takaróval beborított nyugágyon, hanyatt, összekulcsolt keze a tarkója alatt, a térde fölhúzva és gyönyörködött abban, ahogyan a férfi közeledik. A férfi rámosolygott és boldogság öntötte el és a nő szerette, ahogyan a férfi lehajol hozzá és az ő arcához közel mond neki valamit, ujjai a férfi száján bolyongtak eközben, és ezerkilencszáznegyvenet írtunk ekkor, úgyhogy a többieket meg körülöttük kiverte a víz, de ezek ketten nem törődtek semmivel, hagyták, hogy nézzék őket, sőt, örömmel fogadták a kíváncsi pillantásokat… ekkor lépett az asztalunkhoz az a pincérnő. Kelletlenül pillantottam föl, engem érdekelt, hogy hova vezetett ez az ujjbolyongás, de a pincérnő szigorúan nézett ránk, az egész asztaltársaságra úgy, ahogy voltunk, majd megköszörülte a torkát és azt mondta - A kaja elkészült. Az arcomon megrándult egy izom, de félúton lemondtam a grimaszról, mely a vonásaimra tolakodott, ha elkészült, hát elkészült, gondoltam, akkor, hadd nézzem azt a salátát. A tányéron apróra vágott káposzta hevert, szorosan mellé reszelt répát szórtak, és azt követte a hagymakarikák oszlopa, tehát a kaját földarabolták, ez igaz, és meg is öntözték valamivel, vagyis elkezdődött a kaja, de direkte elkészültnek, nem is tudom, nem látszott. A nyers zöldséggel semmi baj a világon nincs,  de, ha tehetném, akkor úgy változtatnék ezen a recepten, hogy vennék egy nagyon szép húsdarabot, ahogy magamat ismerem, szűzpecsenyét választanék, csíkokra vágnám, hirtelen átsütném, vigyáznék, hogy a leve benne maradjon, rántottát is készítenék, majd egy gyümölcsös mártást, mely méz, szójaszósz és mangólekvár igen egyszerű keveréke. Végül összesütném ezeket a gyönyörű zöldségeket, először a káposztát, azután a répát és a hagymát is egy-egy percen át, mindent életben hagynék, de megkövetelném, hogy összeszokjanak. Végül tortillába csavarnám őket, és úgy adnám oda. 

Hozzávalók
60dkg szűzpecsenye, vékony csíkokra vágva,
1 evőkanál szójaszósz,
1 teáskanál kukoricakeményítő,
1 teáskanál fehér rum,
1 teáskanál méz,
frissen őrölt feketebors, 
olívaolaj, 
3 tojás (enyhén fölverve),
3 gerezd fokhagyma, lereszelve,
2 teáskanál friss, reszelt gyömbér, 
½ fej (5-6 csészényi) csíkokra vágott fehérkáposzta, 
2 répa, lereszelve,
4 vöröshagyma, vékony szeletekre vágva,
tortilla vagy pitakenyér vagy valamilyen lapos kenyér.

A szószhoz:
125 ml mangóchutney,
őrölt római kömény, 
1 teáskanál méz,
1 teáskanál szójaszósz,
1 teáskanál olívaolaj.

Elkészítés:
A szójaszószt, a keményítőt, a rumot és a mézet összekeverem, majd a vékony csíkokra vágott disznóhúst beleforgatom ebbe a pácba. A húst 15 percen át állni hagyom. Elkészítem a szószt: egy alkalmas edényben összekeverem a hozzávalókat, az edényt félreteszem. Megmelegítem a kenyereket. Egy serpenyőben olajat forrósítok, beledobom a húst, puhára sütöm, majd kiveszem a serpenyőből. Újra olajat töltök a serpenyőbe, a kissé felvert tojásokból laza rántottát sütök, enyhén megsózom, majd a húsokra halmozom. Pótolom az olajat, majd az összevágott káposztát a serpenyőbe dobom, néhány percen át sütöm, hogy veszítsen kissé a merevségéből és néhol aranybarnává változzon. Hozzáadom a répát és a hagymát, egy percen át pirítom, majd meglocsolom szójaszósszal, megborsozom, s a tűzről levéve hozzákeverem a tojást és a húst. Tortillával és római köményes mangósszósszal tálalom. 



Fotó: Keresztesi Judit

Itt iratkozhatsz fel a hírlevelünkre, vagy követheted a bejegyzéseinket Twitteren, Tumblr-ön, Facebookon, a fotóinkat pedig a Pinteresten is megtalálod.