Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala

Napfény Poszt

Száznyolcvanadik nap: Fahéjas gyömbérkeksz

2013. szeptember 29. - napfényposzt

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 28.
helloosz nyito02
helloosz 01         Létezik egy gyömbérkeksz, ősz íze van. Ebből négyszáz adagot sütöttem le tavaly egy teadélutánra, és mellé másik ötféle zöldséges édességet is. A partin odalépett az asztalhoz egy férfi, de ő a süteményekből nem könnyelműen választott, mint a többiek, neki én ahhoz túlságosan gyanús voltam. Igazán gyönyörű itt minden, mondta, de hogy ebben itt mi van, kérdezte, feleltem, hogy répa. Fujj, mondta. És abban? Abban cukkíni. Ááhhv, undorkodott, és az micsoda, siklott tovább a tekintete, az céklás trüffel, állítottam, úúúhbuh, siránkozott. Ez kibírhatatlan, nincs itt valami, amit meg lehet enni? És akkor azt mondtam ennek az embernek, hogy bízzon meg bennem: próbája ki azt a gyömbéres kekszet, azzal nem lesz semmi baj. Az illető később megkeresett a tömegben újra, és valami olyasmit mondott, hogy fogadni mert volna, hogy soha meg nem enne ilyen zöldséges marhaságokat, de most nem is tudja hirtelen, melyik volt a jobb, a céklás trüffel-e vagy a gyömbérkeksz? Azt hiszi, a keksz lehetett, a sós-édes gyömbér szétroppant a szájában, és a feketekávé, melyet mellé ivott, szokatlanul jól teljesítette ki ezt az élményt.
         A kekszet érdemes lezárt üvegben tárolni. Azután feldíszíteni, és az egyik csomagot Domának ajándékozni, aki hat héttel ezelőtt megszületett.

Tovább

Százhetvennyolcadik nap: Szilvás clafoutis

Recept: Keresztesi Barbara
Írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 26.
szilva clafoutis nyito01
         Minden akkor kezdődött, amikor az a tahó Grimod de la Reynière, Párizs krémjének rendezett vacsoráin egy apja ruháiba öltöztetett disznót ültetett az asztalfőre. Az arisztokraták általában nincsenek elragadtatva, ha gyerekük minden igyekezetét összeszedve csinál belőlük majmot, így XVI. Lajos sürgető kérésére Grimod szülei, fiukat a nancyi kolostorba küldték, hogy ott kimeditálja magából ezt az ő viselkedését. Grimod de la Reynière-nek az apát – tudniillik az apátság apátja - tanította meg a terített asztal rendjét és szókészletét. Később, a forradalom éveiben újra párizsi érdekeltségű Grimod a kolostorban hallottakra hagyatkozva teremtette meg az ételkritikust mint megkülönböztetett foglalkozást és a gasztroirodalmat mint önálló műfajt. Otthon a Société Epicurienne körében elfogyasztott vagy helyi bisztrókban megevett ebédek elragadó történeteit a Journal des Gourmands et des Belles-ben vagy az éves Almanach des Gourmands-ban jelentette meg. A jakobinus diktatúra idején a lépés rosszul is kijöhetett volna a francia konyha számára, de szerencsére a művészet még az arisztokrácia iránt érzett fékevesztett utálatnál is vonzóbb környezeti inger, s Grimod de la Reynière addig főzött, adott látványos vacsorákat és írt minderről jól és sokat, amíg a polgárság az elit haute cuisine evolúciójának aktív részese lett.
         Grimod kortársaival, Jean Anthelme Brillant-Savarin kellemesen dilis gasztrofilozófussal és Antonin Carême mesterszakáccsal fektette le a modern francia konyha alapjait. Carême volt az első séf, aki eligazodott a fogások rengetegében, az alapanyagokat a köztük lévő harmónia szerint fő és alosztályokba sorolta, neki köszönhető, hogy a francia grande cuisine ma egy strukturált, sokdimenziós, táguló iparművészeti mátrix, s mint ilyen, a nagyon hasonlóan táguló univerzumot nem számolva, egyedülálló a világon. Caréme kulináris diskurzusának lényege, hogy ragaszkodik az intim, felbonthatatlan kötelékhez konyha és emberiség között. Azt mondja, hogy az étel viszonyba tesz a kultúra legeldugottabb részleteivel. Közbeiktatásával enyhülés mutatkozik aránytalanul rohadt helyzetekben, s ennek iskolapéldája - e mondat érthetősége iránti igény legteljesebb figyelmen kívül hagyásával -  egy nem olyan régen, postán ideért szakácskönyv az 1800-as évekből.
        A mai clafoutis és a történet többi része viszont úgy állnak összefüggésben, hogy a clafoutis egy klasszikus francia reggeli. Barbi egy cseresznyés receptet értelmezett át szilvásra. Egyszer megírtam itt Julia Child clafoutis-ját, most egy másikat próbáltunk ki, ennek a változatnak a tésztája magasra duzzad, ropogósra, pirosra sül, szerkezete olyan könnyű lesz, mint a yorkshire puddingé. Lényeges, hogy ebbe a sütőben sült palacsintatésztába édes termés kerüljön, valamiért savanyú gyümölcsökkel nem működik jól.

Tovább

Százhetvenhetedik nap: Zöldalmás asztalközép

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Barbara
Merj Alkotn! 365+ rovat - 2013. szeptember 25.
zoldalma asztalkozep nyito02
         Úgy volt, hogy a sportkockák négy kört írtak elő a pályán, és én ma lefutottam mind a négyet a légvonalban harminc méterre, tényszerűen azonban rögvest az ablak alatt kezdődő parkban. Ah, bármit mondhatok, úgysem látott senki: hat kört futottam. Futottam ma száz kört a pályán, majdnem. A rózsás asztalközép visszaérkezésemkor már itt állt. Vendégeket vártunk, nem olyan sokkal később fiatal férfiak és nők hajlongtak a nappalinkban, és az ő, a zöldalmás közép tőszomszédságában ették meg azt szilvás clafouties-t, amelynek képeit holnap adja közre Barbara. Ezen a nagyon szép, szerdai napon, az almás-rózsás asztalközép úgy jöhetett létre ilyen hirtelen, hogy hétvégén egy gyümölcsösben jártunk, és így nagy tételben, több színben és méretben volt kéznél alma itthon.

Tovább

Százhetvenhatodik nap: A sál

Fényképezte: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 24.
sal nyito01
         Hideg van? Hideg van. Nincs királyi út. Királyi út? Nos, nem lehet minden nap egy irodalmi diadalmenet. Egy kirakatban figyeltem meg az őszi férfitrendeket, hogy miért pont azokat, arra is tudnék mondani valamit, nyilván. Nemtől függetlenül érdekelnek a cipő és táska, időjárás és óraszíj, szemhéjpúder és művelődéspolitika kapcsolatai. A férjem megkötött ma egy sálat, Barbi lefényképezte, én meg megírtam, tessék parancsolni.

Tovább

Százhetvenötödik nap: Maszkok

Készítette: Keresztesi Barbara
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 23.
papirszobor nyito01
         Visszamentem festeni. Volt egy órám múlt csütörtökön, amelyet úgy kell elképzelni, mint az óvodában a beszoktatós napot, tehát nem fogtunk ecsetet, csak rákészültünk a festés gondolatára. Azt mondták, hogy próbáljuk előhívni a flow-t. Az órát egy lány tartotta, aki abból doktorált, hogy az alkotás egy alapkésztetés, olyan, mint a levegővétel, ha visszatartod, megfulladsz. Ezen a foglalkozáson nem volt érdekes, hogy tudok-e kockát rajzolni (tudok), és az sem, hogy ismerem-e a láb anatómiáját, csak azt várták el, hogy mondjuk készítsek két vécépapír gurigából bármit, egy óra alatt. Láttam egyszer Junior Fritz Jacquet szobrokat és láttam a húsvét-szigeti kőfaragványokat, és ezek voltak a múzsáim körülbelül.

Tovább

Százhetvennegyedik nap: Whoopee teve

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 22.
whoopee teve nyito01
         Valamelyik nap írt nekünk egy magazin, hogy a látottak alapján a babarovatában képzelné el a mi cikkeinket, s ezt azért találtuk észbontóan viccesnek, mert akkorra már készen volt ez a poszt. Még a nyíltan aktivista időkben behívtak bennünket egy éjjeli rádióműsorba, amelynek hallgatói fel voltak készítve az értelmiség mocskos szájára, de középtávon a műsorvezető megállapította, hogy egyikünk sem üti meg a sztenderdet, annak ellenére sem, hogy civilben egy-egy jól elhelyezett basszamegről én ugyan nem szoktam lemondani. Az igaz, hogy nem áll jól nekem a nyílt szentségelés. Most tegyünk kivételt, mert az a helyzet, hogy ez egy fingásorientált bejegyzés. Barbi látott egy éneklő plüssnyuszit, és úgy érezte, hogy ideje piacra dobni a plüssjátékok új generációját, a fingó teve, példának okáért, egy prototípus. A lány, aki megfingatta a tevét. Hát, valahogy így. A babarovatba szerintem nem passzolunk szükségszerűen.

Tovább
süti beállítások módosítása