Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 21.

         Szeretném, ha megkóstolnánk ezt a fügetortát. A sütemény szokatlan, izgalmas, a három textúra - három íz perfekt kombinációját a kesus tészta, a mandulavaj és maga a gyümölcs adja. A fügét azzal vádolják, hogy füge íze van, és ez tulajdonképpen nem egy rágalom, mert csakugyan nincs eper íze, de akkor is, kalandvágyból érdemes beleharapni. Ha véletlenül nem szeretnénk meg azonnal, akkor jár neki legalább még egy esély. A szerelem - még ha ilyen gyönyörű és/vagy finom is valami - csak nagyon ritkán lobban fel első látásra újdonságok iránt. Az első majonézélmény emléke fájó, az első csokor felvágott koriander illatától rosszul lettem, Angliában, az első répaleveses kolbászkák elfogyasztása közben azt kívántam, bárcsak leütne valaki. Az első falat friss füge emléke sokkal kellemesebb. A fügetorta titkos összetevője a krém, tessék nagylelkűen bánni vele, tessék jól cukrozni, és akkor nem lesz semmi baj.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit (Esterházy Péter 1989-ben írt cikke alapján)
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 20.

         Aki ismer, tudja jól, hogy nem vagyok egy Habsburg-faló, nincsenek olyan nosztalgikus emlékeim, mint illendő volna. Fölvettem egy órát az egyetemen nem olyan régen, kisebbségi és többségi identitás tárgyban, ott a név szerint és nemzetiségi értelemben is tót tanár megmutatta ezt az archivált filmet, egy gyöngyöt a mélyben, amelyen jól látható, hogy az amúgy nem olyan rossz riporter mindenáron kezet igyekszik csókolni a kamerák közt rémülten menekülő minden magyarok királyának 1989 nyarán. Kisétáltam a teremből, így nem tudtam meg, hogy ott, helyben felajánlotta-e neki Mária országát, vagy maradt még pár hétig a proletárdiktatúra? Egyébként nem értem, hogy mit csodálkozom Habsburg Ottó akkori népszerűségén, aki nagyon is aranyosan raccsolt és nagyatyját – ki minimo calculo a szintén nagy becsben tartott aradi vértanuk elemésztője, s kinek a győzelmet arató I. Miklós cár (53) 1849-ben megírta, hogymi, uralkodók, a megtorlás minimalizálására szoktunk törekedni kisfiam, (büntetés a felbujtóknak, kegyelem a megtévelyedetteknek technológiával), s erre Ferenc József (19) valami otrombaságot felelt ugyancsak írásban, azután pedig kivégezte az akkori hazai elitet komótosan, sőt, a biztonság kedvéért mélyebbre is bekanalazott – tehát, hogy ezt az embert mi kedvesen ferencjóskázzuk… 
         Ez most arról jutott eszembe, hogy az egyébként Gordon Ramsay receptúrája alapján készült brokkolikrémlevest, - s ezzel Ramsay séfet nem akarnám indirekte felelőssé tenni az 1849 után történtekért – egy Habsburg jelzésű porcelánban adtam fel, amely az Orczy kastély múlt század eleji készletéből menekült meg. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 19.

         Múlt héten hozott a férjem egy porcelánkészletet, szinte a szemétből mentette ki. A darabokat egy terézvárosi nagymama kapta nászajándékba, ő a gyerekeire hagyta, azok az ő gyerekeikre hagyták, a harmadik generáció pedig feltette a Vaterára az egészet, háromezerért. A porcelán, ha meg kellene önmagát határoznia, rugalmas, áttetsző, mégis erős hús, a környezeti húzóingerek, gondolati és érzelmi végtelen repertoárok reflexiója. A porcelán én vagyok. A porcelánművészet azoknak a ritka megnyilvánulásoknak egyike, amelyek nemcsak megkülönböztetik, de el is tiltják az embert a vadállatiasságtól. Az asztal ki van találva, mellette nem szekírozunk senkit, nem érünk rá tudniillik, halkés lent, a só elöl, a kenyeres tányér balra fent, a vizespoharak vacsorahosszig működnek, a borosok közül csak az, amelyikben a fogáshoz illő bort szervírozták, az eszközökkel szépen, befelé haladva dolgozunk. A magas asztalkultúra nem bízik az ösztönösségben, a természetességtől egyenesen belázasodik. Szabályai bonyolultak és logikátlanok, puszta akarással vagy intelligenciával nem lehet őket elsajátítani, az asztalt tanulni kell. A szigort némiképp menti, hogy az asztalkultúra az embert a primitív ösztönök uralma alól vonja ki. De, hogy valami jót is mondjak, az együtt evés erős érzelmi kötést alakít ki az együtt evők között: ugyanaz az étel van bennem és benned, fizikailag egyesít bennünket a közös táplálék, ha ez nem számít intim pillanatnak, akkor semmi. 
         A terítékből hiányzott egy tortatál, ezt végül egy rézkancsóból és egy smaragdzöldre festett üvegtányérból állítottuk elő, szilikon segítségével.

Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 18.

         Ahogy mondtam korábban, a magyar rossz idő elől gyáván vagy okosan, ezt kinek-kinek szabad megítélésére bízom, kiszaladva Ausztria fővárosába, szombaton a Naschmarkton kötöttünk ki a törököknél. A naschmarkti hummusz különlegesen, megbízhatóan finom. Közel iparművészeti fogalom. Ebben a törökök nagy profik, hogy ott állnak a pult mögött és tudják a hummuszt. Egy azerbajdzsáni fiúnál vásároltunk, az azeri nem tudott kicsi magyarul, mint a törökök, viszont nagyon jól beszélt angolul, s ez egy újabb nyugvópontnak bizonyult.
         A jó hummusz sima, nem keserű, enyhén citromos, egészséges szendvicskrém. Az étel egészségességére tett megjegyzésemet nem szabad nagyon komolyan venni, mert szerintem például a palacsintatésztában kirántott Bounty csoki is egészséges. A krém a lassan felhabosított szezámpaszta és a héjától megfosztott csicseriborsó szakszerű összegzése. Később ezt az itt közzétett, nagyon is megbízható receptet ki lehet színezni ízlés szerint, paradicsomossá, vagy chilissé, vagy mangóssá léptethető elő.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 17.

         A fagyasztóban augusztus óta áll két kilogramm ipari jég, és ha nem tűnik el azonnal, kihajítom a hetedikről - érvelt valaki logikusan. Senki nem ijedt meg, sőt megszólítva sem érezte magát semelyik, csak vihogtak, mint ilyenkor általában, magabiztosan. Aztán jött ez a hideg szerencsére, és egyikük végre belelátta a jégbe azt a hómezőt, amelyikre korábban valaki azt a feliratot tette ki, hogy: itt összeszerelhető hóember, olcsón kapható. Építettek is néhány hóembert a közelgő karácsony tiszteletére (ezzel nem akarnék kiborítani senkit, fogadjuk csak el).

A nő, aki legyőzte a kaktuszfügét: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 16.

         A kaktusz gyümölcse, más néven a sabra állt nyerésre korábban, 6:1, 6:4, satöbbi. Ez a szomjoltó, édes- savanyú, grillázsmagvakkal teli termés addig szép, amíg a héjában marad, ám amint a külső burok lekerül a húsról, inkább egy szervkereskedelmi tételhez kezd hasonlítani, vagy távolról szükséges fényképezni, akkor nem történhet nagyobb baj. A sabra és az ember közötti viszály alapjául az szolgál, hogy az anyakaktusz átörökíti az önvédelmet. A termés felülete álnok tüskékkel van teli, s ha az ember valamiért megfogja az árut, és teszem azt, homlokához illesztve azzal kérkedik, milyen nagy kinövései (pattanásai, így fogalmazott) keletkeztek, később éjszakába nyúlóan szedegetheti a bőr alá besurrant, égető sörtéket, amelyek éppen csak annyira fájnak, hogy ne lehessen tőlük aludni.
De a sabra, minden undoksága ellenére, megéri a fáradozást.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 15.

         Budapesten, szombaton ramaty egy idő volt, tizennégy fok, állítólag zuhogott az eső, a vízállás, a hajóvonták meg ilyesmik, néma csönd. Nem tudok az egészről, Bécsben voltunk. Az ottani napsütésben fetrengtünk a MuseumsQuartier szabadtéri könyvtárában, és egy vonósnégyest tartottunk szemmel, akik hangoltak a szökőkútban. Később a Freud parkban ebédeltünk. Volt ott egy emberi jogi program, esküszöm, hogy nem sejtettem előre, legfeljebb, ha tudat alatt; Freud tapsikolna örömében. Késő délutánig koncerteket hallgattuk, és megpróbáltunk a lehető legjobban hasonlítani Sigmund Freudra.