Készítette: Keresztesi Barbara és Fischer Tamás
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 14.

         Van egy játék, amely lávalámpa néven vált népszerűvé, de mi valami másnak fogjuk hívni, mert a lávalámpa világít, ez pedig nem világít, csak színes buborékokat keringtet egy folyadékban. A családtagjaim megvesznek ezekért a kísérletekért, elég, ha két anyag kölcsönhatásba kerül, és ez máris bearanyozza a napjukat. Most olajba vizet öntöttek, ezt követte az ételfesték. Végül pezsgőtablettát dobtak az üvegbe, hátradőltek, és nézték a showt. (...?)

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 13.

         A tanulóvezetői életszakaszban szakszerűen, szépen ívelő algoritmus szerint zúztam le a fényezést a családi autókról a garázsajtó félfáján, de közúton soha nem okoztam balesetet, és eddig csak onnan voltak elképzeléseim arról, mi zajlik ilyen helyzetekben, hogy egyszer egy nő hátulról belém jött, azután azonnal kiugrott a kocsiból, előrerohant, jajveszékelt és felindultságában legszívesebben lekevert volna nekem egyet, azt mondta. Ezért gondoltam, hogy amikor kéthete nekikoccantunk egy porcelánkereskedés teherautójának (elefántcsonttorony a porcelánboltnak), a sofőr, ugrás és kiabálás után kétszer akkorát akar majd lekeverni, mint múltkor az a nő, mert most mégis az én autóm okozta a bajt. Azonban a világban lehet valamiféle egyensúly, mert a fickó csak félreállt, azután szinte megkönnyebbülve állapította meg, hogy ilyesmi mindenkivel előfordul. Nyilván segítette ebben, hogy az ő autója nem sérült meg, az enyémen is csak apró karcolások keletkeztek, de az öröm fő forrása mégis inkább az ő épen maradt kocsija lehetett.
         A képen látható, hogy a Peugeot lábadozik, sérülései hamarosan begyógyulnak. A ragtapasz segíti ebben, gondolom. 

(Utóirat: Külön megértek, hogy írjam ide: nem én vezettem.)

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 12.

         Húzz már be párat azért, amiben hiszel Gellhorn! – kiabált Martha Gellhornnal Ernest Hemingway, sokszor. Ért engem egy autokratikus élmény nem olyan régen, és ez a szobabowling, azt hiszem, a történtekre leadott refelexió. Nem az enyém, hanem Barbaráé. Nagyjából olyasmire érdemes gondolni, mint amikor Damien Hirst, azt a 4,3 méteres tigriscápát eltette formaldehidbe, amit azután meg is vett egy valódi tőzsdecápa nyolcmillió dollárét, és ez már annyira kiverte a biztosítékot a cseh David Černý agyában, hogy ő meg Saddam Husseint tette el formaldehidbe, majd kiállította Cápa néven, többek között ide, hozzánk, a Műcsarnokba. 
       Nálunk pedig, ebben a mai játékban az történik, a szerző elmondása alapján, hogy Kurt, Marco, Helga, Günter, Sofy meg a többiek, a bowlingpálya kényelmetlenebbik végén álldigálnak.

A Cápa (David Černý, 2005) - Műcsarnok 2013 - Fotó: Keresztesi Judit

Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 11.

         Van egy szőlős történeted legalább? – érdeklődtek. Van – mondtam – mert csakugyan volt. Hogy ősszel hunyót játszottunk. Szabadon lehettünk volna ipiapacs bárhol, de mi Baksaiék szőlejében tolongtunk, nem kellett semmi mást tennie az illetőnek, aki hunyt, csak áhítatosan leballagni a kertbe, és elkapni az egész bandát. A szőlőt elengedett kézzel ettük a tőkékről, később anyák és apák osztottak szobafogságot ezzel összefüggésben, jól megnyomva a tollat, mert Baksaival nem volt egy öröm a beszélgetés, s ezt ők ilyenformán továbbérvényesítették. 
        A friss szőlő után, de bőven a szőlőüdítő előtt helyezkedik el élvezeti értékben az a szőlőzselé, amelyet ma készített Barbi. Ebben a zselében a kardamom és a citrom egyensúlyozza ki az édes ízt. Míg a vajas almaszószt szárnyasokhoz, ezt fokhagymás vörös sültekhez érdemes feladni.

Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 10.

         A karamell jó példája mindannak, amire elmondhatjuk, hogy nem értek hozzá, de beleszólok. Nem akarnám túldramatizálni a kapcsolatomat a karamellel, de bármikor a múltban lefőztem, sem szép, sem karamell-ízű nem lett, állítólag termométer és/vagy ész kell hozzá, és termométerem például egyáltalán nincs nekem. A karamell az igazság órája, mindent tudni kell, mindet bele kell rakni, és várni. Most Barbi talált egy receptet, ezt követve eszményi, szépen terülő krémet kapott, amely hűtőszekrényben legfeljebb mogyoróvaj-keménységűre szilárdul. Ezzel töltötte meg a szombati minitortákat.

Készítette: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 9.

         Ez a játék a sörfesztivál kedvéért készült. A szabály az, hogy amikor az ellenfél eltalálja a hajót, a másik játékosnak meg kell innia a találatot.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 8.

         A papírcsövek az organzával és a selyempapírokkal érkeztek, de csak akkor tűntek elő, amikor az anyag már lefogyott róluk. Normálisan a szemétbe kellett volna kerülniük, de errefelé nem zajlanak normális események, így a hengerek, minthogyha csak Marcell Duchamp piszoárja lennének, díszhelyet kaptak a szekrény tetején. Azt hittem, hogy csütörtökön a húgom késő estig az egyetemen lesz, és le is jegyeztem a szándékot, az én szándékomat piszkozatban, hogy aznap délután rendet teszek a lakásában. Azt is megemlítettem magamnak - most olvasom vissza -, hogy ezt nem szereti majd, sőt, korábban mintha utalt volna rá, hogy ha még egyszer átrendezem a holmiját, kitöm. De nem ez tartott vissza végül, hanem az, hogy az órái nem csütörtökön voltak mégsem, és ez nagyon jó hír, mert ha aznap vannak, akkor első dolgom lett volna, hogy kihajítom ezeket a papírgurigákat az ablakon. És ha ez megtörténik, akkor az is biztos, hogy mielőtt Barbi dudorászva kipreparál, még elzavar új gurigákért a régiek helyett, mert nem lett volna miből elkészítenie ezeket az aranyos óriásgyertyákat a hétvégi ünnepségre.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 7.

       Közép-európai idő szerint most, Bécsben kellene lennünk. Délben a többiekkel egy piaci bisztróban ebédeltünk volna, s ezalatt, magunkat ismerve, vagy Andy Roddick elbénázott meccslabdáján vitatkozunk, vagy azon tűnődünk, hogy ha egyéb lehetőség nincs, és egy taréj vagy egy, a legkisebb örömre is csóválódó vizslafarok között kellene választani, akkor melyiket akarnánk, hogy hozzánk nőjön? A bécsi út egy héttel későbbre tolódott. Úgy volt, hogy ezeket a sütőtök – karamell - vaníliavaj ízesítésű minitortákat is magunkkal visszük, ajándékba. De így itthon fényképeztem le őket.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 6.

         Ez a fahéjas bőrradír valamelyik édesség részeként is kaphatott volna munkát, ehelyett azonban a szépségiparban helyezkedett el. Az első bőrradíromat még készen vettem, abban tengeri sót dolgoztak el babaolajjal, és semmi mást. A só hatalmasra marta az ajkam, ez nem a termék hibája volt, hanem az enyém, mindenesetre ekkor cseréltük le az alapot cukorra, és indítottuk újtára a fűszeres radírok láncolatát. Ebbe a változatba a fahéjon kívül szerecsendiót és szegfűszeget kevertünk.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 5.

         Az író főállásban írt, két kéziratot is vártak tőle, hármat, ha pontosak akarunk lenni. A harmadikra tett ígéretét nem vették komolyan, mondjuk úgy inkább, hogy sóvárogtak csak a kézirat után. Korábban megpróbálták rendre szoktatni, megfegyelmezni az írót, aki kezesnek, de legalábbis kezelhetőnek tűnt, és ha megkérdezik, vagy ha be lehet ikszelni valahol, akkor ő szívesen megmondta volna, hogy kezesnek a legkevésbé sem jellemezné magát. Amikor még csak tényszerűen, őszintén rossz reklámszövegeket írt, hetventől húsz négyzetméterig terjedően voltak neki irodái. Ezekben dolgozott, s azután ezeket hagyta ott, valamilyen homályos belső késztetésre hivatkozva.
         Az író azt határozta el, hogy először szabadidejében, a klotyón fut be magazinírói, majd szépírói karriert, s amikor már úgy nézett ki, hogy jól tudja elhelyezni egyik szót a másik után kiengedték onnan, és a szoba erkélyén adtak neki íráshelyet csütörtökönként, plusz még két napon, reggel. Az erkély alapterülete a napjárástól függően egytől fél nézetméterig terjed, ez az író irodája momentán, és mivel a lakás többi részletétől üvegajtók választják el, jól látható, hogy az író, kreatív idejében facebookozik, s ha ilyenkor megkérik arra, hogy ugorjon le tejért, akkor kikéri ezt magának. Őmiattuk, mondja, igen szögezzük le, ez csakis őket terheli, őmiattuk kényszerül ő most innét elmenni, és a tejet elfelejtve idejét a szemben fekvő parkban napozással elütni, ahelyett nemdebár, hogy kiszolgáltatná magát az ő nagy-nagy tehetségének az irodájában.

Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 4.

         A bejegyzés témája egy konzerv, és a hozzá méretben passzoló írói blokk. Ránéztem erre az üveg gyönyörű, olívaolajban eltett paradicsomra, és vártam, hogy a fantáziám elindul irányába, s később sopánkodás tárgyát képezte, hogy nem indult. Nem vagyunk kapcsolatban, így fogalmaztam, nem értem a paradicsom részéről ezt a kelletlenséget. - De megkóstoltam-e már magát az ételt, kérdezték a többiek, nem, mondtam, akkor mégis hogyan képzeltem ezt az interurbán kerülést vele? Ez igaz, gondoltam. Bepótoltam a mulasztást, és most közvetítem a történteket: egy pirítósra tettem négy, olajban érlelt paradicsomot, beleharaptam a kenyérbe, aprót, óvatosan, soha nem lehet tudni. Enyhe kardamom ütött át, kellemes savanyú-édes ízzel keveredett, ha sikerült egy falatba fogni a fokhagymát, a paradicsomot és a pirítóst, akkor kiadták a zsenialitást, amelyet egy ilyesmi munkától elvárhatunk.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető sorok: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 3.

         Dr. Germán Tibor, (fül-, orr-, gégészprofesszor) valahányszor korán ment el hazulról, s nem tudott a feleségével beszélni, kis, viaszpecsétes leveleket hagyott Bajor Gizi asztalán, amelyekben mondanivalóját ehhez hasonló versekbe foglalta: 

1935. január 22.

Kilenctől - féltízig a Jánosban
         imádom,
Féltíztől – féltizenegyig a Pajorban
         imádom,
Féltizenegytől – egyóráig a Poliklinikán
         imádom,
Egytől konzíliumokon
         imádom
S ha kocsira szüksége van, telefonálja meg
Valamelyik helyre, ahol akkor éppen véletlenül
         imádni fogom Magát.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 2.

         „A nézőpont-puska nagyon praktikusan, éppen az, amire a neve utal. Vagyis, ha ráirányítod valakire és meghúzod a ravaszt, az illető rögtön a te felfogásodban látja az eseményeket. A fegyvert a Bölcs Elme tervezte, de a rendelést az intergalaktikus dühös háziasszonyok konzorciuma adta le, akik torkig voltak már azzal, hogy a férjükkel folytatott számtalan veszekedést ezzel a mondattal kénytelenek lezárni: - Most mondd meg, mit nem lehet ezen érteni? „ (Douglas Adams, ford.: KJ)
         A pillecukor-puska nagyon praktikusan, éppen az, amire a neve utal. A szombati rizspuffancsos édességből maradt pillecukrot lehet vele össze-vissza lövöldözni.