Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni 365+ rovat - 2013. április 21.

Az eddigi vasárnapokon, hogy lazítsak egy kicsit, vagy a levegőbe ugrottam, vagy elefántot hajtottam egy törülközőből. Mára úgy számítottam, hogy a Pinterest útmutatása alapján készítek egy szív alakú főtt tojást. Megtettem mindent, a leírás alapján három alkalommal is megpróbáltam szívvé nyomorítani a tojásokat. Az utolsó szett már szívre hasonlított, de nem lett tökéletes.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 20.

         Nem értem, miért változik meg az ember élete, ha túlél valami nem túlélhetőt, de megváltozik. Ilyenkor új gondolatok igyekeznek ki belőle, és ha van mihez nyúlni, amivel kifejezheti ezeket a gondolatokat, az szerencse. Kétségkívül a sokk utáni átmeneti időszak a legborzalmasabb, már nem vagy az, aki régen voltál, de még az sem vagy, aki valójában lehetnél. Kapala Györgyi története közel áll hozzám. Irigylem, amiért az őt ért trauma után volt önkifejezésre alkalmas eszköze, amivel feldolgozta a vele történteket.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 19.

         Van egy játék, „Hol van George?” a neve. A játék lényege, hogy veszünk egy 1 dolláros bankjegyet, kézzel ráírjuk, vagy nagy formátumú játékosként egyenesen rápecsételjük a weboldal címét: where is George.com. A pénzt elköltjük, természetszerűleg, majd amikor valaki, egy vadidegen a jövőben találkozik a mi feliratunkkal, és rámegy a weblapra, majd megadja a papírpénz sorszámát valamint saját irányítószámát, láthatjuk, hogy a bankjegy milyen utat jár be az évek során.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 18.

Az úristent, más néven a jó istent szórakoztatta Laplace márki optimizmusa. De azért alig várta, hogy két évszázaddal később a Heisenberg-féle határozatlansági reláció belévágja az ideget mindenkibe, aki Laplace-szal együtt elhitte, hogy a jövő kiszámítható. A teljes igazság, vagyis a káoszban uralkodó rend ilyen korai felfedésére azonban nem számított. Meg is sértődött kissé, amikor Edward N. Lorenz a tudomány előmozdítására alakult amerikai egyesület 1979-es nyitóülésén ügyes kérdést tett fel az előrejelezhetőséget illetően: vajon egy pillangó brazíliai szárnycsapása képes-e Texasban tornádót kiváltani? És a szerző előadásának végén erre a kérdésre igenlő elvi választ adott.

Írta: Keresztesi Barbara- Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 17.

         Réges-régen, 2003-ban, amikor az éktalpú cipő még divatban volt, és ez tényleg annyira régen volt, hogy ma már megint divatban van, hirtelen vettem harminc szál műibolyát. A virágok egy dobozban futottak be karriert, s most sem kerültek volna elő, még a 365 napos erőpróba ellenére sem, amelyben pedig minden jó katonára szükség volna. Ezt most nem akarom jobban kibontani, a virágok nem csúnyák, de nem is nagyon szépek. 

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 16.
 
         A New York-i Will Ryman nem olyan régen debütált utcai szobrászként, „A rózsák” című installációjával. A 35 szál, majdnem 8 méter magas rózsa, tövekbe csoportosítva fut végig a Park Avenue-n. A bokrok között elszórva, 20, különálló szoborként funkcionáló óriás rózsaszirom található. (Hat szirmot a húszból köztéri ülőhelyként is leteszteltek, s ezek nagyon kényelmesnek bizonyultak.) Amikor az utazók befordulnak a Park Avenue-ra, a rózsák, mint egy látomás, a semmiből tűnnek elő. Ryman célja az volt, hogy a tradicionálisan barátságtalan téli hónapokban üdítő látványban részesítse a járókelőket. Ugyancsak Ryman vallomása szerint, ezek a rózsák Ryman szerelmes levelei, melyeket New York városnak írt.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 15.

Fotó: Keresztesi Barbara
         Mielőtt még felkapott hely lett, a Centrál kávéházba jártunk lánynapra. Amikor Berni megérkezett, táskáinak új fotelt kellett nyitni. A főtáskában volt minden irat, a lakáskulcsok és a tárca. A táskán belül volt egy kistáska, amiben a gyógyszereit tartotta. Meg egy pótharisnyát. Egy fotótáskához hasonlóban hordta a sminket. Az egyik papírzacskóban a váltócipőt, mert a patikában nem tudott tűsarkúban állni. Egy külön reklámszatyorba pakolta az ebédjét, délután az nem mindig volt nála.
         A cirkusz utaztatását eltanultam tőle, körülbelül ez a szortiment, amivel járok kivéve, hogy a fotótáskában tényleg fényképezőgép van. A reklámszatyrot kiváltandó készítettem el ma az alább látható táskát. Pólóruhákat dolgoztam fel, a táskavarrás részleteit ma mutatom meg, a táskát díszítő virág elkészítését holnap.