A hirtelen ránktörő disszonáns zajok károsítják az egésszégünket. A zaj mint stresszor megtámadják a szervezetünket és legyengítik az immunrendszerünket. A zaj észrevétlenül lopózik be a mindennapjainkba, kezdetben észre sem vesszük, hogy mennyire zaklatottak vagyunk, rosszabbul alszunk éjszaka vagy csak ingerlékenyen viselkedünk a barátainkkal és a családtagjainkkal.
 

Saját tapasztalatom az, hogy ha nem lehet megszüntetni azonnal a zavaró zajforrást, akkor célszerű kúra szerűen elkezdeni (hab) füldugót használni. Vannak komolyabb munkavédelmi fülvédők is, de azokban nehéz lenne aludni. A gyógyszertárakban kapható egyszerű 3M-es eldobható füldugó tökéletesen megfelel erre a célra.  Az a fontos, hogy ameddig megnyugszunk és kisimulnak az idegeink tartósan legyen bedugva a fülünk. Egy pár füldugó 80 Ft körül van. Szerezzünk be egy hónapra való adagot (30 párat) és kezdjük el a "csend kúrát". A füldugó keresztülengedi a beszédhangokat, de letompítja a közlekedés zaját és az egyéb éles zajokat így mélyen tudunk aludni és képesek leszünk újra kipihenni magunkat éjszaka. A zajtompító kúra ideje alatt nappal is hordjuk a füldugót, amikor az nem zavar sem minket sem másokat a közösségi életünkben.

Kiegészítésképpen ihatunk gyógyteákat, vehetünk gyógynövényes levendulás vagy rozmaringos forró fürdőt és aludhatunk gyógyfüvekkel töltött párnán. Ez a kúra annyira elegendő, hogy zaklatottságunk elviselhető mértékre csökkenjen és újra nyugodtan tudjunk gondolkozni, hogyan lehetne rávenni a zajforrást arra, hogy megszűnjön.
Kapcsolódó téma: >>> Tizennégy tipp egy problémamegoldó panaszlevél megírásához

Alvást és nyugalmat segítő gyógytea

és gyógyfüves párna tippek

Barbara és Peter Theiss féle nyugtató tea 
(forrás: Erdők, mezők, patikája (1989))
40 g macskagyökér,
30 g komlóvirág ("komlótoboz"),
15 g mentalevél,
15 g hibiszkuszvirág
Legjobb, ha a növényeket egy éjszakán át langymeleg vízben ázni hagyjuk. Reggel iható hőmérsékletű állapotba hozzuk, végül pedig leszűrjük. Hatása kitűnő, különösen idősebbek esetében, akiknek idegi eredetű szívbántalmaik orvoslására myugtatóra van szükségük.
(1,5 dl tea elkészítéséhez, 3 teáskanál gyógyfű keverék szükséges, a füvek áztatásához a Theiss házaspár nem ajánlja a teatojást, mert a fű duzzadás közben összetömörödik és így nem tudnak kiázni belőle a hatóanyagok. Inkább áztassuk szabadon a füveket és utólag szűrjük le.)

 

 

Barbara és Peter Theiss féle altató tea
(forrás: Erdők, mezők, patikája (1989))

20 g orbáncfű
20 g citromfűlevél,
10 g málnalevél,
10 g galagonya (levele és virága),
10 g mentalevél,
5 g macskagyökér,
5 g golgotavirág,
5 g komlóvirág ("komlótoboz"),
5 g levendulavirág.

A füveket forrázzuk le és hagyjuk 10 pecig állni. Szűrjük le a teát és elalvás előtt lassan kortyolgatva igyuk meg.
(1,5 dl tea elkészítéséhez, 3 teáskanál gyógyfű keverék szükséges, a füvek áztatásához a Theiss házaspár nem ajánlja a teatojást, mert a fű duzzadás közben összetömörödik és így nem tudnak kiázni belőle a hatóanyagok. Inkább áztassuk szabadon a füveket és utólag szűrjük le.)

 

Gyógyfüves "álompárna"
(forrás: Erdők, mezők, patikája (1989))
20 g somkóró,
20 g citromfűlevél,
15 g narancsvirág,
15 g kamillavirág,
15 g levendulavirág,
15 g rózsaszirom
"A gyógynövények alkalmazásának régi hagyománya az "álompárna". Noha a tudomány sokáig nem vette komolyan, ma az újra felfedezett aromaterápiával kapcsolatban ismét ráirányul a figyelem. Amennyiben ugyanis igaz az, hogy a citromfűlevél, a komló ("komlótoboz") és a levendulavirág mindenekelőtt az illóolajuk révén fejti ki nyugtató hatását, akkor egyenesen ideális, ha ezeket a hatóanyagokat belégzés útján fogadjuk magunkba. A valóban hatásos gyógyfüves párnát tehát citromfűlevéllel, komló- és levendulavirággal és orbáncfűvel kell megtölteni. Ezután azt a fejpárna alá vagy a fejpárnára vagy a fej közelébe helyezzük az ágyban."
részlet Barbara és Peter Theiss könyvéből
 

A videón az látható és hallható, amint 2007. november 17-én szombaton, a LIDL-t építő munkás kora reggel kitöri a vitrinüveget a vaspálcájával. Ébresztő hétalvók! Ha valaki nem ébredt fel a szelektív elszállításra, akkor most biztosan megtette.

Egy másik, hasonló tanulmányban, amelyet dr. Wolfgang Baisch és munkatársai végeztek, a forgalmas és zajos utak mentén élőket mérték fel ugyancsak a szívinfarktus előfordulásának szempontjából. Megállapították, hogy a legalább 10 éven át tartó zajártalom 80 százalékkal emelte a szívinfarktus kockázatát.

A zaj arra figyelmezteti szervezetünket, hogy sztresszhelyzetben vagyunk. Az ember, miként a legtöbb állat is, képes arra, hogy életveszélyben megvédje magát. Ezért az ember szervezete a zajra, mint „figyelmeztetésre” reagál. A test összerezzen, a pulzus szaporább lesz, a vérnyomás megemelkedik, az inak megfeszülnek, a láb ugrásra készen várja az agy parancsát. Ezek a reakciók azt jelzik, hogy tudatában vagyunk fenyegetettségünknek és készen állunk az önvédelemre. Állandó harci készültség és a fenyegetettség érzetének fenntartása. Ez egyike a jól bevált, ősi kínai kínzómódszereknek.



Dr. Donáth Tibor, a Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet professzora az Orvosi Hetilap 147. évfolyam, 16. számában publikált, „A környezeti zajok, hangok hatása a központi idegrendszerre és azon keresztül az életminőségre” című cikkében (amelyet ide kattintva ön is teljes terjedelmében olvashat), azt írja:

„A zaj, mint stresszor feltétlenül figyelembe veendő rizikófaktor, mely az ember egészségét egy életen át fenyegeti. Különösen érzékenyek a zajra a terhes asszonyok, az újszülöttek, a gyermekek. A zaj nemcsak a hallószervet érinti, hanem stressz kiváltó hatásával olyan extraauricularis rendszereket károsít, mint a neuroendokrin, a cardiovascularis rendszer. Így joggal mondható, hogy ezeken keresztül általános egészségkárosító.(a teljes cikkben megadott szakirodalom jegyzékben a 3. és 5. forrásra hivatkozva)”

Donáth professzor írásából tudjuk meg azt is, hogy „ A lokális zajforrások, otthoni üzemekből, lakásokból kiáramló zajok ellen az első hivatalos fellépés Írországban történt 1992-ben, amikor is a Környezetvédelmi Hivatal (Enviromental Protection Agency) rendelettervezetet készített elő, megfelelő büntetőszankciókkal (1700 euró vagy 12 hónapi elzárás), és ez a zajártalom elleni törvény a környezetvédelmi miniszter előterjesztésére 1994-ben nyert elfogadást (a teljes cikk irodalomjegyzékének 6. pontjában megjelölt forrás szerint).

Az elkövetkező években a különböző országokban a zaj ellen nemzetközi standardok születtek, de 2003 szeptembere óta az európai standard lépett hatályba az EU országaiban, mely előbbieknél szigorúbb előírásokat tartalmaz, Pl. megadja a zajkiáramlás minimális és maximális időtartamát is.

Összefoglalóan meg kell állapítani, hogy a zaj, mely nem más, mint nem kívánt, nem kontrollálható, kiszámíthatatlan, előre nem várt hang, hasonlóan a lég-, a víz-, az egyéb környezetszennyezéshez, a testi és lelki egészségkárosodásnak jelentős kockázatát jelenti. A növekvő zajszint csökkentésére való törekvés – első helyen a városokban -, a mindenkori kormányzat, de minden állampolgár elsőrendű kötelessége.” – írja Dr. Donáth Tibor. 

Amennyiben kíváncsi Donáth professzor teljes cikkére, >>> kattintson ide legyen szíves.
Amennyiben Dr. Illényi András Phd. előadásán elhangzottakra kíváncsi >>>kérem kattintson ide.

Nem rossz, egy százast kaptunk a bádogember kilójáért.

Edward O. Wilson biológus mondta, hogy ha kihalnának a rovarok, ötven éven belül minden más élet is kipusztulna a Földön. Azonban ha az emberiséget vinné el valami vész, a Föld ugyanennyi idő alatt az állat és növényvilág erőtől duzzadó, tiszta vizű, tökéletes szépségű otthonává változna. Mielőtt bárki bólogatni merészelne erre a gondolatra - igen igen, az emberiség minden jónak az elrontója -, szeretném figyelmeztetni, hogy a Földnek semmi értelme nem lenne, ha mi eltűnnénk a felszínéről.

Ez a bolygó az emberiség léte miatt nyerte el a „világmindenség legizgalmasabb pontja” megtisztelő címet. A környezetvédők hajlamosak erről megfeledkezni, ezért fogalmaznak pontatlanul. Beszélnek az állatvilág, a növények és a tavak védelméről de nem említik meg, hogy azért kell óvnunk a ritka állatfajokat, hogy a táplálkozási lánc ne szakadhasson meg, és legyen miből élelmiszert készítenünk. Azért kell meghagyni az esőerdőket, hogy azok oxigént tudjanak termelni és az emberiségnek legyen mit belélegeznie. És azért kell vigyáznunk ivóvízkészletünkre, hogy ne maradjunk szomjan.

A (térképen zölddel jelölt) esőerdők jelenleg évente 1,8 gigatonna széndioxidot nyelnek el. Ez körülbelül 27-30 százaléka a nem megújuló energiaforrások elégetéséből légkörbe kerülő széndioxid-mennyiségnek.

Mi köze van önnek a vadon, a tenger vagy a ritka lepkefajok megmentéséhez? Sokkal több, mint gondolná.

Tisztában kell lennie azzal, hogy ez a bolygó az ön bérleménye. Egy százhúsz évre kiadott ingatlan, kilátással az Univerzumra. Minden, amit ezen az égitesten a természetben talál, a lakás tartozéka. Minden egyes szabadon létező állat, fűszál, bokor és vízcsepp iránt ön hat és félmilliárdod rész felelősséggel tartozik, amíg csak a bérleményt lakja.

Tudta, hogy egyetlen élő fa egy év leforgása alatt
 28 kilogramm szennyeződést szűr ki a levegőből?

Ha egyedül vette volna ki a Földet, nem kellene aggódnia a levegő tisztasága, az esőerdők megléte és az ivóvíz pazarlása miatt. De így, ezzel a rengeteg társbérlővel a nyakán angyalom, ideje elgondolkodnia azon, hogy hogyan őrizheti meg otthonának kényelmét. Ha ugyanis néhányan az itt lakók közül elhasználják a vizet, ön szomjan hal, ha mások kiirtják az erdőket, akkor megfullad, ha megint mások könnyelműen elherdálják az energiaforrásokat, akkor megfagy. Amikor az ön társbérleti jogairól van szó, nem legyinthet és nem hivatkozat a farkastörvényekre, amelyek állítólagosan a bolygót uralják. Mert egészsége könnyen rámehet ezekre a lomha emberi agyból kipattant, képzeletbeli szabályokra.

Emeljen szót, ha megsértik jogait! Nem várhatja, hogy valaki más cselekedjen ön helyett. És nem moshatja kezeit a többi ember tettei láttán sem. Ha tudja, hogy környezetében életére és a többi ember egészségére is káros események zajlanak, nem tűrheti szótlanul az önre záporozó csapásokat. Ön akkor nem az események áldozata, hanem az események néma szemlélője. S mint ilyen, szótlanságával az események jóváhagyója is. Társbérleti jogai vannak itt. Legyen szíves éljen velük. Emiatt vegzálom. Nehéz teher, de kérem, kezdje el szokni azt a gondolatot, hogy nemcsak ahhoz van joga, hogy szabadon éljen, de lehetősége van arra is, hogy más földlakókat megfékezzen ha azok, akár akaratlanul is, az életére törnek. Ugyanez jogukban áll a többieknek is önnel szemben. Ha valami olyasmit tesz, amivel mások hétköznapjait veszélyezteti, a lovagi hadviselés szabályait betartva, másoknak jogukban áll önt térdre kényszeríteni. Megváltozott a világ. Most kezébe veheti a sorsát és olyanná alakíthatja környezetét, amilyenné csak akarja.

Rendben van (nagyokos), de hogyan fogjak hozzá környezetem átalakításához – tehetné fel a kérdést, joggal.

„Kezdd a kezdetén – mondta ünnepélyesen a Király – aztán folytasd, amíg a végére nem érsz, majd hagyd abba.”
(Lewis Carroll)

A környezettudatos élet fárasztó. Ha ezt az életformát választja, szakadatlan gondolkodásra kényszeríti önmagát. Értelmeznie kell az ön körül zajló eseményeket, fel kell fognia, hogy mit akar az önhöz beszélő többi ember, döntenie kell, majd pedig vállalnia kell döntése következményeit. Emellett érvényesítenie kell jogait úgy, hogy közben más emberek jogai ne sérüljenek.

Természetesen már az is óriási eredmény, ha ma valaki Magyarországon hajlandó tisztán, önállóan gondolkodni, képes saját szemén keresztül követni a körülötte zajló eseményeket és attól, amit ilyen formán érzékel, nem bomlik meg az agya.

De nem a soha nem szűnő gondolatok áramlásának elviselése jelenti a legnagyobb megpróbáltatást a környezettudatos életben. A gondolatok tettekre váltása a legnehezebb a világon.

A tettek nagyon vonzó elemei a hétköznapoknak. Ha valaki a napi rutin elfoglaltságain kívül tesz valami szokatlant is, izgalom, öröm, kaland, elégedettség költözik életébe. A tett kártyalapjai mindig erősebbek a szó lapjainál. Annak, aki tesz, soha nem kell bizonygatnia tettének valóságát. Az egyedüli tévhit a tettekkel kapcsolatban az, hogy azoknak meg kell rengetniük a világot. Pedig a nagy tettek nem mások, mint ezernyi apró tett összességei.

Az emberek szeretik úgy gondolni, hogy ha ma elterveznek valami nagyszabásút, azt holnap meg tudják valósítani. Az általam egyébként szinte önkívületig imádott hollywoodi filmek sugallják nekik ezt a marhaságot. Rockynak mindössze száztizenkilenc percre volt szüksége ahhoz, hogy bokszbajnok váljon belőle, Will Smithnek és Tommy Lee Jonesnak másfél óra kellett a Föld megmentésére, Bruce Willis pedig megizzadt ugyan, de egy este alatt végzett az Egyesült Államokat megbénítani igyekvő rossz emberekkel. Az ő teljesítményük lenyűgöző, de időben nem követhető példa. Akármilyen parányi változtatáson is törje a fejét, a tett végrehajtása egy film hosszánál jóval több idejét emészti majd fel. Számoljon ezzel kérem, és ne adja fel akkor sem, ha véletlenül kicsúszna az önmaga szabta szűkös határidőből.

A változtatások megvalósítása nem megy egyik pillanatról a másikra. Ha tegnap még mindenhová autóval járt, mára nem kell kocsik elé fekvő, ádáz útelzáró aktivistává válnia. De azt megteheti, hogy ma gyalog megy át a szomszéd utcában lévő fűszereshez. Ha tegnap még gyorséttermekben ebédelt, mától nem kezdhet búzatermesztésbe az erkélyen, holnaptól pedig nem süthet saját gyúrású kenyeret saját gabonájából hajnalonként. De azt megteheti, hogy mielőtt kosarába tenné az élelmiszereket, gyorsan végigjáratja tekintetét a dobozon feltüntetett összetevőkön, és ha gyanúsat lát a listán, visszateszi az árut a polcra.

Tudnia kell, hogy a jótékony változást hozó tettek ellen az emberi megérzés mindig tiltakozik. Hiába tudja az agy, hogy a körülmények javítása érdekében mit kellene tennie a kéznek és hová kellene lépnie a lábnak, az első néhány idegen mozdulat után a megszokás megpróbálja visszavenni a hatalmat a tudat fölött, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a végtagok fölhagyjanak a próbálkozással. Ekkor a belendült kezet és lábat mozgató tudatnak felül kell kerekednie az ösztön tiltakozásán.

Az ösztönök és az ész nem szűnő hadakozását, pontosabban az értelem megszokáson aratott diadalát hívjuk környezettudatos magatartásnak. Ha nem hiszi, járjon utána.

Körülbelül 1300 km-t utazott. 1500 km utat tett meg, míg ideért. 1130 km-t töltött úton.

Olasz száraztészta, francia sajt, svájci csoki. Ezekhez a termékekhez a magyarországi fogyasztókat is kellemes emlékek fűzik. Amikor rájuk gondolunk, általában ízük és az ezzel nekünk szerzett öröm jelenik meg előttünk. Mit árthat az itáliai tagliatelle a bolygónak? Itáliában semmit, de mialatt eljön Magyarországra, kamionokban pöfög végig Európán, óriási mennyiségű égésterméket juttatva ezzel a levegőbe.
 
A levegőszennyezés 34 százalékát nehézgépjárművek okozzák.

Fagyasztott pizza, mirelit készételek, elősütött hasábburgonya. Kétségtelenül megkönnyítik az emberek mindennapjait. Csak kivesszük a dobozból és újramelegítjük őket. Azonban környezetvédelmi szempontból velük kapcsolatban az az igazság, hogy csak óriási energiapazarlás árán kerülhetnek a végfelhasználó gyomrába.

Ezeket az élelmiszereket az előállító üzemekben főzik vagy sütik meg először. Ehhez a művelethez természetesen energia szükséges. Amikor az ételek készen vannak, lehűtik és lefagyasztják őket, amihez szintén energiát használnak fel. Szállításukat speciális hűtőkamionokkal végzik, amelyek sokkal több üzemanyagot emésztenek fel, mint hűtés nélküli társaik. Ezek után az áru a boltok fagyasztópultjaiba kerül, ahol szintén energia szükséges annak fagyott állapotban tartásához.

Vásárlás után mi, saját fagyasztószekrényünkben tároljuk ezeket az élelmiszereket s így a mi háztartásunk energiája fogy. Amikor mirelit vacsorára támad kedvünk, az újramelegítéshez ismét elhasználjuk azt az energiát, amelyet főzésnél mások az üzemben egyszer már erre az élelmiszerre fordítottak.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az ön élete az ön mindennapi tevékenysége nagyon kicsiny mértékben szennyezi környezetét. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ennek tudatában nyugodtan kezdhet szemetelni vagy dohányozni, mert - mint egy régi viccben Móricka is rámutatott – nekünk már csak ez hiányozna.

Azt akarom tudatni önnel, hogy a Föld légkörét nem ön, hanem a szállítmányozás, a vegyi üzemek valamint termékeiket energiapazarlón előállító és újrahasznosíthatatlan anyagokba csomagoló nagyvállalatok szennyezik igazán. A rossz hír, hogy ők mindaddig képesek maradnak a bolygó lerombolására, amíg ön, tudatos választásaival meg nem zabolázza őket.

Érdekes tények a tüdőről

- A jobb tüdő kicsit nagyobb, mint a bal.

- Az orrban lévő szőrszálak szűrik, tisztítják és melegítik a belélegzett levegőt.

- Egy tüsszentés során az orrból kiáramló levegő sebességének világrekordja 160 km/óra.

- A tüdő hólyagocskáinak összeadódó felülete hozzávetőleg 140 m2.

- Ha egymás után felfűznénk a tüdő felületén található kapilláris ereket, azok egy 1545 kilométeres láncot alkotnának.

- Egy ember egy perc alatt 12-15-ször vesz levegőt. Ez azt jelenti, hogy naponta körülbelül 12-20 m3 levegő fordul meg tüdejében.

Az emberi egészséget veszélyeztető vegyi anyagok általában gáz, gőz, aeroszol és por formájában kerülnek a szervezetbe. Tüdőn keresztül ezen anyagok felszívódása rendkívül gyors, a nagy felület valamint a hólyagocskákat körülvevő gazdag kapilláris és nyirok hálózat miatt.

„A szabad akarat és az egyéni felelősség létezésében az a legidegesítőbb, hogy csak nagy nehezen tudom felkutatni az egyént, akit az engem körülvevő problémák kialakulásáért okolhatok. Amikor meg végre előkerül, ábrázata éppen olyan, mint azé ott a fényképen a jogosítványomban..” (P. J. O’Rourke)

 
Néhány hete olvastam egy e-bookot a környezetvédelemről. Ez volt a címe: „Az ökológia otthon kezdődik.” Archie Duncanson írta, aki Los Angeles vonzáskörzetében lakik, a városba jár dolgozni és egy napon elhatározta, hogy tesz valamit a környezetszennyezés ellen. Archie nagyon okosan, a lépésről-lépésre való taktikát követve kívánta átalakítani életét, mindig csak egyetlen változtatást tűzött ki célul és nem is kezdett más feladat megvalósításába egészen addig, amíg az előzőt eredményesen meg nem oldotta.

Archie Duncanson négy év leforgása alatt egy teljesen átlagos, autózó, hamburgeren és gyorsfagyasztott pizzán élő, tévéző, újságolvasó, mobilozó amerikai állampolgárból környezetvédelem-megszállottá változott.

A mai napig újabb és újabb célokat tűz ki maga elé, amelyek elérésével tovább csökkentheti a Föld energiatartalékainak pazarlását. Ennek okán dezodor helyett szódabikarbónát szór a bőrére, citromos ecetes vízzel megmosott haját sörrel formázza és vizeletet masszíroz a fejbőrébe, korpásodás ellen.

Ennek az emberiségnek vissza kellene menni a középkorba, gondolja Archie. Ennek az Archie-nak el kellene menni a fenébe, gondolja az emberiség.

A szívem azt súgja, hogy a vitában Duncansonnak van igaza. Valószínűleg nekünk, többieknek is az ő radikális intézkedéseit kellene bevezetnünk, és akkor elindulna a világ a gyógyulás útján. De Archie gondolkodása pillanatnyilag megelőzi korát és mint a történelem minden úttörőjét, kortársai őt is komplett őrültnek tartják.

Archie Duncanson nem sokat törődik azzal, hogy hogyan vélekedik a közvélemény róla és elméletéről.

Kopernikusz
– s később Galilei –
szerint a Föld forog
a Nap körül
és nem fordítva.

Nem fenyegeti máglyahalál, így nyugodtan gondolkodhat másként, mint a többiek. Duncanson tervszerűen dolgozik. Információt gyűjt környezetéről, méri, hogy mennyi vizet használ a tisztálkodáshoz, tudatosan szorítja lejjebb és lejjebb a háztartásában keletkező kommunális szemét mennyiségét, számolja, hogy hány kilométert tesz meg autóval, ehhez hány deciliter benzint kell tankolnia és kikalkulálja, hogy milyen mértékben szennyezi az így keletkezett égéstermék a levegőt.

Duncanson tudja, hogy mit csinál. Tisztában van azzal, hogy saját szokásainak megváltoztatása milyen hatással lesz környezetére. Ez az ember, miután megismerte lehetőségeit, szabad akaratából úgy döntött, hogy mindent megtesz, ami emberileg lehetséges, a megújulni nem képes energiaforrá-sok megóvásáért és a klímaváltozás megelőzéséért.

De Archie négy éve kezdett hozzá a világ megmentéséhez, komótosan újabb és újabb környezetvédelmi szabályokat épített be életébe, így természetes, hogy nekünk, akik jóformán még bele sem fogtunk saját környezettudatos életünk kialakításába, rémísztőnek tűnik, amit művel.

Az eszemet életemben először 18 évesen, egy vita hevében kellett használnom. Mire megfogalmaztam egy mondatot, könnybe lábadt a szemem. A fiú, akivel beszélgettem azt hitte, hogy azért, mert nem tűröm az ellenvéleményt. Pedig csak az elmémmel folytattam küzdelmet, hogy felejtené el, amit másoktól tanult, s hagyná mondanom, amit valóban én gondolok.




 

„Ha el akarsz érni valamit, szükséged lesz az eszedre. Tudnod kell, hogy mit csinálsz. Ez valódi hatalom.” Ayn Rand

A környezettudatos élethez vezető első lépés nem az, hogy az utcákra kidobált konténerek néma felszólítására holnaptól szelektíven válogatjuk a háztartási szemetet. Nem is az, hogy a soroksári Auchan parkolójában egy kempingbringás aktivista ordibálására ott helyben abbahagyjuk az autózást.

Próbált valaha egy hosszú évek alatt rögzült rossz szokásán változtatni? Tételezzük fel, hogy káromkodott vagy folyton dobolt a lábával vagy ropogtatta az ujjait vagy csikorgatta a fogát vagy nyerítve nevetett vagy szürcsölte a levest. Aztán önre szóltak vagy egyszerűen csak horkantáson kapta magát és elhatározta, hogy nem engedi ki többé ezt a hangot a torkán. Másnapra elmúlt? Mintha soha nem is röfögött volna kacagás közben? Ennyi az egész? Elhatározzuk és a rossz szokás volt, nincs, hova lett? Vagy ezen egyetlen nemkívánatos hang leküzdéséhez hónapokon keresztül, újra és újra tetten kellett érnie önmagát, később pedig ki kellett lesnie a pillanatot, amely megelőzi a horkanást, hogy ott minden erejével megakadályozza annak kibuggyanását?

A változás nem áll be varázsütésre. Tovább megyek: elhatározásra sem. E körülményt súlyosbítja, hogy a környezettudatos élet bevezetéséhez nem ujjropogtatásról, grimaszolásról vagy egy illetlen szókapcsolat kimondásáról kell leszoktatni az emberiséget. Kicsit több, mint száz évvel ezelőtt rászabadult a bolygóra a robbanómotor, az elektromos áram, a vegyipar és az élelmiszeripar. Akkoriban senki sem sejtette, hogy nemcsak az ópium okoz függőséget, hanem az elektronika, a televízió, a mobiltelefon, az autózás, a kozmetikumok, a mosópor, a fagylalt és a mirelitderelye is. A fogyasztók többet vásárolnak tényleges szükségleteiknél szinte mindenből. Hányszor többet? Ha szabad tippelnem; negyvenszer. De ebben a témában nincsenek könnyen kutatható adatok. Érthetően a túlfogyasztásban érdekelt vállalatok ellentartanak azoknak, akik megpróbálják felmérni és számokban kifejezni, hogy mennyivel kellene kevesebb motoros nyalókát, kanál végű szívószálat, gyógyszert, kemikáliát és újrahasznosíthatatlan műanyagba csomagolt élelmiszert a piacra dobni.

A környezettudatos élet kialakítása felé vezető út véleményem szerint azzal kezdődik, hogy az ember megismerkedik önmagával. Belenéz a tükörbe, belenéz a hűtőszekrénybe, megvizsgálja az ott lévő élelmiszereket, közelebbről szemügyre veszi takarítási, tisztálkodási szokásait, beazonosítja a kozmetikai és háztartási vegyszereket, amelyeket használ és megszámolja a pénzt, amelyet a múlt hónapban benzinre költött.

Nem akarnám túlértékelni e lépés jelentőségét, itt mindösszesen arról van szó, hogy az ember a környezettudatos élet felé vezető út első szakaszában a saját portája előtt kezd sepregetni. Ebből az az óriási haszna származik, hogy végre alaposan megismerkedik saját portájának elejével.

„Tudom, hogy most fölöslegesen folyatom a vizet. Tudom, hogy átmehetnék Feriékhez gyalog is, de inkább kocsiba ülök. Tudom, hogy van otthon negyven pár, de ezt akkor is megveszem. Tudom, hogy a héten ez a negyedik piros körömlakk, de egyszer élünk. Tudom, hogy csak kettőre lenne szükségem, de ha hármat veszek olcsóbb.”

A környezettudatos élet felé vezető út első lépése az, ha világosan látjuk, hogy most mit cselekszünk. Azt állítom, hogy ha ezzel megvan és ha nincs kedve, ebben az évben nem kell egyetlen további lépést sem tennie a környezettudatosság felé. Sőt azt is állítom, hogy ha hajlandó alaposan szemügyre venni önmagát, cselekedeteit és környezetét, akkor ha nem akarja, soha életében nem kell elhagynia egyetlen rossz szokását sem. Azt kérdezi, hogy akkor mi értelme van szembe néznie a tényekkel, miért kell elemeznie napi cselekedeteit és összefüggéseiben látni a környezetében zajló eseményeket? Az ok a lelkiismeret, hogy a nyavalya törné ki.

„A kételkedés első lépése saját összes véleményünk megdöntése. Mivel az eddigi ismeretekről nem tudni elég bizonyosan, hogy helyesek-e, ezért az összes eddigi ismeretet el kell vetni és az új, biztos alap megtalálása után újjá kell építeni a tudást.” Ezek Descartes („Gondolkodom, tehát vagyok.”) 1629-ben papírra vetett mondatai.

Az ember alapvetően jó. Cselekedeteit a jó szándék vezérli. De a jó szándék a Földről, az emberekről és saját életünkről szerzett ismeret nélkül olyan veszélyes fegyver, amivel romba lehet dönteni a világot. Minél több információ áll rendelkezésünkre környezetünkről, történelmünkről, saját szervezetünkről, fizikai, biológiai, pszichikai felépítésünkről, annál biztosabb, hogy ez a hárpia, a lelkiismeret, egyszer csak megszólít bennünket.

„- Elment az eszed, azt sem tudod, miből van és megennéd? Most megállsz és átengeded a gyalogost! Zárd el a csapot, de azonnal!”

Az ember lelkiismerete mindig az ember egyéniségéhez illő hangot üt meg, ezért ne féljen, önnek nem egy ilyen szipirtyó osztja majd a tanácsokat. Legalább is remélem.

A környezettudatos élet első lépéseként az ember ráeszmél a világra. Először kétségbe esik attól, hogy minden éppen másként van, mint azt ő eredetileg hitte. De aztán gyorsan feltalálja magát ebben az új, valós környezetben és biztos kézzel kezd válogatni új lehetőségei közül. Később, gyakorló környezettudatos életet élőként az ember felelőssé válik azért, ami vele történik. Ezért lehet, hogy aki környezettudatosan él, hajlamos azt hinni, hogy bármit képes véghezvinni a Földön. Hogy ő mindenható. Köztünk szólva, nem is jár olyan messze a valóságtól.

(A Problémamegoldás környezettudatos fenegyerekeknek című könyv első fejezete -A könyvet Keresztesi Judit írta.)